2016. december 12., hétfő

John Cure: A ​fekete esernyős férfi




Megjelenés éve: 2016.


Mogul

464 oldal

ISBN: 9786155668128

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

1980-ban ​​Dobogókőn egy magára hagyott gyereket találnak az erdőben. A kisfiú állami gondozásba kerül, ahol – a nevelők legnagyobb döbbenetére – furcsa dolgokat produkál: alvás közben lebeg az ágya felett, előre megjósolja a közeljövő eseményeit, valamint csupán az érintésével képes halott állatokat visszahozni az élők sorába. Aztán egy hideg, téli napon három öltönyös férfi elviszi magával…

2015-ben több magyar nagyvárosban – ahogy a világ számos pontján – különös hangokat lehet hallani. Az apokaliptikus hangról (Apokalipszis Harsonái) készült videók elárasztják az Internetet. A hangokat követően az esetek helyszínén minden alkalommal felbukkan egy titokzatos férfi, aki a legnagyobb melegben is fekete, jól szabott öltönyt és kalapot visel, kezében pedig egy fekete esernyőt tart. Azok, akik találkoztak vele, az arcvonásaira egyáltalán nem emlékeztek, de az feltűnt nekik, hogy a kortalannak tetsző, kifogástalan modorú és öltözetű férfi lábán mindig poros volt a cipő.

Egy kelet-magyarországi kisvárosban öt különös alak figyeli és elemzi titokban a város lakóit: Kristálygyerekeket keresnek. Egyik célpontjuk Szofi, a fiatal hobbifotós újságírólány, aki legjobb barátjának segítségével kutat a különös hangok után. Nyomozásuk során nem csak elfojtott, egymás iránti érzelmeikkel kell szembenézniük, de hamarosan üldözött vadként az életükért kell küzdeniük, mert egy távoli galaxis katonái, és a magyar titkosszolgálat is rájuk vadászik.

Elképzelhető, hogy idegen civilizációk titkos bázisai találhatók a Földön már az idők kezdete óta? Kik azok az elnyűtt ruhájú alakok, akik minden helyzetet pár lépéssel előttünk már ismernek? Akik érintésükkel vagy tekintetükkel képesek fájdalmat okozni, teljesen lebéníthatnak, és az emlékeinket is törölhetik?

És mi van akkor, ha a dinoszauruszokat elpusztító aszteroida egy űrhajó volt, és a Földön mi magunk vagyunk az idegenek?

A népszerű szerző, John Cure új regénye, izgalmakkal és különös eseményekkel teli misztikus sci-fi thriller, ami torkon ragadja, és egy pillanatra sem ereszti az olvasót.

A könyvért köszönet a Mogul kiadónak!


Uram. Atyám. Mit olvastam? Jézuska a bölcsőben, esküszöm nektek, ilyen zseniálisan megírt regénnyel én még nem találkoztam. Miután befejeztem, rögtön szavakat se tudtam találni, annyira falhoz vágott. Kénytelen voltam aludni egyet az értékelésemre, mert azonnal nem tudtam volna semmi értelmeset produkálni. Oké, még most is nehezen megy ez a dolog. Teljesen lenyűgözött.
Kicsiny megjegyzés a kritikához: ezen vélemény az olvasás utáni, különböző fázisokban íródott. Lesz itt rögtön olvasás utáni, pár nappal későbbi, meg valamennyire át is gondolt indoklás arra, miért is került John Cure a kedvenc íróim közé.

Életem első ilyen témájú könyve volt ez, és félek, John Cure olyan magasra tette a mércét, hogy semmi se nőhet fel hozzá. Ez nem egy olyan regény, amit csak úgy elkezdesz olvasni, aztán egyszer csak végzel vele. Nem, mert nem fogod tudni letenni, olyan, mintha te magad is a kaland részese lennél.

Olyan összetett volt, hogy nem győztem kapkodni a fejem. A legapróbb részletekig ki volt dolgozva, olyannyira, hogy én, mint totális laikus is értettem, miről van szó. Ez a téma, annak ellenére, hogy igencsak érdekesnek találom, valahogy mindig elkerülte a figyelmemet. Örülök, hogy John Cure vezetett be ebbe a világba, mert mindezt hatalmas szakértelemmel tette.


Minden megvolt benne, ami egy izgalmas, minden igényt kielégítő regénybe kell. Izgalmas volt, változatos, bonyolult, de egy érdekes romantikus szál sem hiányzott belőle. Elsőszámú rajongója lettem.

Konkrétan tövig rágtam minden körmöm, a világ összes kincséért sem adtam volna ki kezeim közül. Ez bizonyos ponton pedig már letenni se tudtam.
A karakterek zseniálisak, szinte lelépnek a könyv lapjairól. Be kellett néha csuknom a könyvet, nehogy kiessenek.

Szofi pillanatok alatt nagy kedvencem lett. Először azt hittem, hogy ilyen kis mitugrász, minden lében kanál, butuska leányzó lesz, de ő erre szinte azonnal rá is cáfolt. Okos, ügyes, találékony, nagyszívű. 

Marcell. Nos, Marcell egy őrülten remek karakter! Minden benne volt, ami egy modern sármőrbe belefér. És mégis, ott lapult benne a titkos vágyakozás egy olyan dolog – egy olyasvalaki – felé, amiről – akiről - úgy hitte, nem lehet az övé. A férfi, aki mindent megszerez magának, amire szüksége van, tehetetlenül áll a vonzással szemben. Nagyon tetszett kettejük kapcsolata. 
Nem árulok el azzal nagy titkot, ha azt mondom, Simon volt a legkedvesebb számomra. Ő volt a horgony a nagy viharban, ő volt az, aki mindent tud, ezáltal okosan segítette másik két főhősünket. Szinte vonzott magához a karaktere, úgy éreztem, mintha hatalmas megnyugvást nyújtott volna nekem.
De kiemelhetném Andrást is, ezt a kitartó, nagy macifiút is. Őt is imádtam.
A legjobban azonban a végéért rajongok. A manó rúgja meg, még el is pityeredtem! (Többször is.)

A fekete esernyős férfi is azon regények közé tartozik, amit bármikor teljes szívből ajánlani tudok.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése