2016. november 24., csütörtök

Elpattant egy húr - mérlegelj, mielőtt kérdezel!

Sziasztok!



Elég későn állok neki ezen bejegyzésem megírásához, de egyszerűen muszáj most kiadnom magamból ezt a dolgot. Mert olyan történt, ami eddig még nem: sikeresen megleptek egy olyan dologgal, amire egyáltalán nem számítottam. Érdekel, mi volt az? Elküldted a kiskorúakat a szobából, arra tekintettel, hogy az esetleges megszólások nem gyermeki szemnek valók? Igen? Akkor bátran folytasd, hidd el, megéri!




Nem leszek hosszú. Ha bő lére ereszteném a dolgokat, tuti, hogy sértődés lenne a vége. Ezt szeretném mindenképpen elkerülni. Viszont, vannak olyan "magasröptű" dolgok, amik mellett nem tudok elmenni szó nélkül. Jelenlegi esetem is ilyen volt.

Nem nevesítek, nem adok külön linket, aki nagyon szeretné, úgyis megtalálja abból a pár szavacskából, amivel jellemezni fogom ama bejegyzést.

Szóval, történt egyszer, hogy felfedeztem egy író párost. Szinte minden könyvüket olvastam, egy-kettőhöz még bejegyzést is készítettem. Sokan felkapták a fejüket, hogy "wow, tök szuper, én is olvasok tőlük". És egyre elterjedtebbek lettek. Ezt pedig egyenes arányban követte a rajongói fordítások megjelenése - nem, nem kérem a baltát a fejemben, ha kimondjuk, ha nem, mindenki tudja, hogy léteznek. Ezek pedig valahogy, valamiért, gőzöm sincs miért, valamint azon tény, hogy én olvastam tőlük, elvezetett hozzám is. Ez az egyik verzióm.
A másik az, hogy adott alanyunk brutális módon érdeklődik a regények iránt, azonban nincs lehetősége arra, hogy angolul belevágjon, így valamiért arra a következtetésre jutott, hogy nekem magyarul megvannak. Nemhogy megvannak, még küldjem is el őket! Hah! Nem őriztünk makkos disznót együtt, aranyom!



És itt van a baj. Nem elég, hogy egy bloggert, akinek életcélja, hogy könyvekkel MEGISMERTESSE olvasóit, arra kér, hogy ILLEGÁLIS formában juttasson el hozzá könyveket, de még nyilvánosan teszi fel a pofátlan - elnézést, máshogy nem tudok rá utalni - kérdést. Ezzel pedig konkrétan a sárba tiporta a munkámat.
Míg el nem kezdtem blogolni, én is csak a vállamat rángattam, hogy mégis mitől lehet nagy cucc pár sort összepofázni, aztán bezsebelni a szép szavakat. Hát, tudjátok mit, kedveskéim? Kibaszott sok munkám van benne ebben a blogban! Ez az oldal, amit most oly' szépen sikerült degradálni, az én kicseszett kölyköm, és nem tűrhetem szó nélkül azt, hogy a sárga földig alázzátok, még ha azt csak egy naivnak tűnő kéréssel teszitek is. Mindig bátorítalak Titeket, hogy az e-mail címemen keresztül írjatok, ha bármi kérdésetek van, mindent megoldunk. De nem vagyok hajlandó egy író bizalmával visszaélni. Mert igen, azzal, hogy megosztja velünk a regényét, igenis komoly bizalmat fektet belénk, bízik abban, hogy nem kerül illetéktelen kezekbe. Nem akarok belemenni most ebbe a témába, de egyszerűen meg kell értenetek, hogy nem ingyenkönyváruház a könyves blogger oldala!

Bízom benne, hogy senkit sem sértettem meg, abszolút nem azzal a szándékkal indultam neki a bejegyzésnek. De jogom van ahhoz, hogy állást foglaljak, főleg akkor, ha a két kezem munkájáról van szó.
Továbbra is Ti vagytok szívem középpontjai! ❤


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése