2016. október 16., vasárnap

Izolde Johannsen & Michael T. Marble: A ​birodalmi kalóz (A Birodalom tengeri bástyái #1)







Megjelenés éve: 2016.

Underground

490 oldal

Sorozat: A Birodalom tengeri bástyái

Fülszöveg: Az Admiral Graf Spee német birodalmi páncéloshajó Hans Langsdorff parancsnok vezetésével a legnagyobb titokban elhagyta a wilhelmshaveni kikötőt. Ellátóhajója, az Altmark, Heinrich Dau kapitánnyal az élén már augusztus 6-án útnak indult. A két hajó fiatal, tettre kész legénysége izgatottan figyelte a hazai és a külpolitikai híreket. A két parancsnok kivételével egyikük sem sejtette, hogy mi a célja a kihajózásnak. Langsdorff és Dau parancsnoki kabinjának biztos rejtekén egy-egy lezárt, titkos boríték lapult, melyet csak a háború kitörésekor nyithattak fel…


A könyvért hatalmas köszönet Izolde Johannsen írónőnek!

Szeretek minden véleményt úgy kezdeni, hogy lefektetem az alapokat, amire az egész értékelésem épül. Jelen esetben ezt különösen fontosnak találom. Hogy miért? Mert ez a regény hihetetlenül különleges helyett kaparintott meg magának a szívemben. 

Azt tudni kell rólam, hogy bármekkora szenvedéllyel is viseltetek a történelem iránt, bármennyire is vártam az iskolában, hogy végre elkezd
ődjék a történelem óra, mikor kiderült, hogy a világháborúkról vagy éppen a németekről fogunk tanulni, legszívesebben a pad alá bújtam volna. Egyszerűen senki se tudta megszerettetni velem ezen időszakokat, érettségin is azért könyörögtem valami magasabb erőhöz, hogy nehogy ezt a tételt húztam. Mondhatni, megúsztam.

Mikor az írón
ő megkeresett, hogy olvassam el a regényt, azonnal igent mondtam. Mert hittem benne, hogy nem lehet véletlen az, hogy pont ez a regény került a látókörömbe.

Belevágtam, olvasással párhuzamosan pedig felpattintottam a segédoldalakat, amiket a szerz
ők hoztak létre a regényhez. Így, habár a regény önmagában is olyan részletes, olyan okos volt, hogy csak úgy szívtam magamba belőle a tudást, még áthatóbb, átfogóbb képet kaptam a hajó, valamint legénysége mindennapjairól.

Az Admiral Graf Spee hajó

Tetszett, hogy nem volt benne mellébeszélés. Tetszett, hogy egy olyan téma, egy olyan hajó került középpontba, amiről nem mindennap hall az ember. Nem egyszer találkoztam már olyan történelmi regénnyel, ami egy olyan téma, olyan időszak köré épül, amit egy jobb, forrásközpontú történelem tankönyvből is bármikor elolvashatunk. Ezért is élveztem minden egyes pillanatát.

Ez a remek dokumentumregény csak úgy olvastatta magát. Szinte olyan volt, mintha a szemem előtt pergett volna le minden mozzanat. És bevallom, szentimentális ember révén meg egy-két könnycseppet el is morzsoltam, mert ez a történet remek megemlékezés volt az Admiral Graf Spee hajóról és legénységéről. Bátorrá tett, hogy igenis érdemes nyitni a történelem eme szakasza felé is. Hogy nem szabad befásultam csak az imádott részeket tanulmányozni, hisz a hanyagolt dolgok sok-sok kincset rejtenek magukban.


Ajánlom-e a könyvet? Egyértelműen, még akkor is, ha csak tanulni szeretnél, hisz igazán teljes képet kaphatsz a hajóról, a legénységről, kemény döntésekről. (A végén, a kapitány levelénél konkrét zokogásban törtem ki, de ez csak én vagyok…)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése