2016. szeptember 20., kedd

Julie Klassen: A portréfestő lánya



EREDETI CÍM: The Painter's 

Daughter


KIADÓ: General Press


OLDALSZÁM: 456


KIADÁS ÉVE: 2016


MŰFAJ: romantikus, történelmi,

 történelmi romantikus

FORDÍTÓ
: Melis Pálma


FÜLSZÖVEG:Stephen ​​Overtree százados épp egy meredek sziklaösvényen kaptat felfelé a festői szépségű devoni partvidéken. Megbízhatatlan bátyját, Wesley-t keresi, hogy rábírja, térjen végre haza, és legidősebb gyermekként igazgassa a családi birtokot. Helyette azonban csak egy lányt talál a sziklaszirten állva, aki furcsán ismerősnek tűnik számára…
A különös szépségű, ám naiv Sophie Dupont-t tehetetlen dühe vezette a meredély szélére. Nem elég, hogy megbízott egy férfiban, aki aztán összetörte a szívét, de faképnél is hagyta őt – ráadásul várandósan. Kétségbeejtő helyzetéből Stephen Overtree kínál neki kiutat, aki, miután rájön, hogy Sophie a fivére gyermekét hordja a szíve alatt, felajánlja a lánynak, hogy feleségül veszi. Sophie, hogy elkerülje a botrányt, igent mond az ajánlatra. Vajon megbánja hirtelen elhatározását, amikor újra felbukkan Wesley, és a bocsánatáért esedezik? Vajon a gyermeke apja és a férje iránt érzett egyre növekvő vonzalom között őrlődve rálelhet a boldogságra?

Julie Klassen magával ragadó történetében egy kilátástalan helyzetből menekülő fiatal nő és egy szigorú katona egymáshoz vezető útjáról olvashatnak a történelmi romantika rajongói.



Igazából nem ez az első regény, amit Julie Klassentől olvastam, de ezt tartottam igazán arra méltónak, hogy hosszabb formában is írjak róla.

Nagyon nagyra tartom az
írónőt, imádom a munkásságát, nem egy könyvét elolvasva mondhatom, hogy igazán különleges teremtés. Nem igazán követi a bevett tendenciákat, inkább szívből ír, nem érdekli, hogy éppen mi a felkapott.
Hogy miért is mondom ezt? Máris tisztázom a problémát. Julie Klassen nem ír konkrét erotikus jeleneteket a könyveibe, csak enyhén utal azok meglétére. Mint tudjuk, a szex elad, legyen szó akár a történelmi romantika műfajáról. Valljuk be őszintén, manapság ritkán találkozunk ilyen regénnyel. Én már olvastam egy ilyet, de az valahogy inkább a nyáladzásról szólt, mintsem arról, milyenek is az igazi értékek. Klassen könyvei viszont ezen „hiányosság” tükrében inkább kellemes várakozással töltenek el, mert valahogy mindig túlmutatnak egy adott témán. 

Igen, mondhatjuk, hogy ez a könyv is lassabb folyású, mint a megszokott regények. De az írónő olyan köntösbe tudja burkolni a homokóra szemeinek lassú pergését, hogy színtiszta öröm olvasni a regényeit. Most sem történt ez másként. Letörölhetetlen mosolyt csalt az arcomra.

A karakterek rengeteg fejlődésen mennek át, olyanok, mint mi, hibáznak, de aztán tanulnak a hibáikból és hajlandóak a sorok mögött is olvasni.
Külön boldogság volt végre ilyen jó fordítással szembetalálni magam. Mostanában inkább kerülöm a magyarul kiadott könyveket, mert szabályosan borzalmas munkákkal akadok össze. De ez… egy szemnyi kivetnivaló se volt benne.

Összességében egy nagyon kellemes élménnyel lettem gazdagabb Julie Klassen és a General Press által.

 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése