2016. augusztus 11., csütörtök

L.J. Shen: Sparrow





Megjelenés éve: 2016.

Magánkiadás

310 oldal

Fülszöveg: Troy Brennan

Every Southie in Boston knows that name. The son of a dead mobster. The heart-throb with steel-blue eyes. „The Fixer” who can make or break you in this city.

Oh, and my new husband.

Sparrow Raynes

That's me. No one seemed to remember my name up until he barged into my life.
But then he caged me.
Kidnapped me.
And killed every chance I had to run away from the place where we grew up.
Put simply, Troy Brennan clipped my wings.

I have dreams, big ones, but I doubt he'll ever let me chase them. I have no idea why he decided to take me as his wife. But I do know this: pissing off this man will not do me any good. At all.





(Goodreads)

Azt hiszem, kijelenthetem: L.J. Shen az én szupersztárom. Ez a nőszemély egy géniusz, nincs mit tenni. Amit dark romance címke alatt leművelt, egyszerűen aranyat ér.
Ez a reg
ény kitörölhetetlenül, elmoshatatlanul beleitta magát testem minden egyes porcikájába. Én nem tudom, miféle boszorkányság történt itt, de valami varázslat alá kerültem. Egyszerűen csak a számat tátom, míg kicsiny agyacskám próbálja felfogni, hogy mégis mi a fészkes fene történt vele. Mert ez az egész mindenség szinte felfoghatatlanul, borzongatóan remek volt. Ez egy tökéletes regény – már ha a te kicsiny lelked is olyan sötét hajlammal rendelkezik, mint az enyém.
Konkrétan még mindig libab
őrös vagyok, minden egyes idegszálam pattanásig feszült, és nem egyszer kerültem a szikla szélére, nem egyszer tartottam a szakadék felé, hogy aztán Mrs. Shen tollpihe módjára a magasba emeljen.
Ezer százalék, hogy újra fogom olvasni. Nem is egyszer.

L.J. Shen számomra az év felfedezettje. És nem kis eséllyel pályázik az év írója címre is. Olyan nevek mellé kerül képzeletbeli listámon, mint T.M. Frazier, vagy éppen Tillie Cole. Sötét lelkecském behódolt neki, és ehhez elég volt mindössze két regényt elolvasnom t
őle. Emellé pedig még emberileg is felettébb szimpatikus hölgy. Kell ennél több?

Na, de a regényről kéne most itt valamit hablatyolnom, ugye? Tudom, sokszor mondtam már, hogy vannak történetek, amit el kell olvasnod ahhoz, hogy igazán megtudd, mit is rejt magában. Szerintem ez is ebbe a kategóriába tartozik, ezért óvakodjatok a spoilerektől, mert ez az egész könyv egy nagy spoiler. Nem lehet cselekményleírást fűzni hozzá, mert minden egyes fejezetben a mosogatószivacsot a képedbe döngöli Leigh.
Nagyon ritka az, hogy sikerül kifognom ehhez hasonló intenzitású regényeket. Mert ebben a könyvben csak úgy lüktettek az események. Egy pillanatra sem volt szabad elkalandozni, mert egyre csak jöttek a pofonok, és azokra azért egy kicsit illik felkészülni. Hát, én hiába kötöttem fel a fehérnem
űt, nem egyszer néztem tátott szájjal. Még most sem bírom teljesen felfogni, hogy tud valaki ilyen elemi erővel írni.

Főhőseinkre szavakat se találok. Kérlek, ismerjétek meg őket, olvassátok el ezt a remek történetet!

*****
Idézetek
*****

I guess confessions were like riding a bike—once you learned, you never forgot.


My father had sinned.
But I was to be punished.


I feared and loathed Troy Brennan. He was practically untouchable in Boston. Loved among the cops and respected by the local gangs, he was able to get away with murder.
Literally.


“If you think you’re going to give me trouble, think again. I invented trouble. I stir it, I mix it, I fucking fix it. Don’t try my patience, because you’ll discover I have absolutely none.”


“I’m a good runner.”
“And I’m an excellent chaser,” he whispered.


He gave me lies, and I ate them from the palm of his hand.
He gave me lies, and for him, I closed my eyes.



Troy was the devil, but he breathed life into me.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése