2016. július 3., vasárnap

Viven Holloway: Winie Langton történetek (1-4.)

Sziasztok!

Ismét egy rendhagyó bejegyzés, hisz megint egy egész sorozatról írok egyszerre véleményt. Ezúttal a hazai steampunk királynőjének imádnivaló sorozatát hoztam el.



Szóval, nem is tudom, hogy és hol illene kezdenem a dolgot.
Nos, elmondom, hogy ilyen sokáig még egyetlen olvasását sem tologattam. Mondták már, hogy „Becca, ezt neked meg kell venned”, mire én általában azt a választ adtam, hogy: oké, majd legközelebb. Mikor aztán megvettem, záporoztak a kérdések: „Becca, mikor olvasod?”, az én válaszom pedig mindig az volt, hogy nemsokára. Hát, íme, nálam a 2 hónap a nemsokára.
Volt egy munkába indulós reggelem, mikor nem akartam semmi hosszúba belefogni, átpásztáztam a  polcomat, és kiszúrtam a Mesterkulcsot. Belesüllyesztettem a tatyikámba, és egy vonatút alatt fel is faltam a történetet. Majd átkoztam önön oktondiságomat, amiért nem vittem magammal a többi részt is. Aztán valahogy telt-múlt az id
ő, és kicsit háttérbe szorult a sorozat.
És most, hogy az eddig megjelent részeket elolvastam, azt kell mondjam, örülök, hogy hagytam felgyülemleni a köteteket, hiszen szerintem bele is haltam volna, ha nem kaphatom kézbe rögtön a folytatásokat. Elég nekem most azért szívnom a fogamat, mert a 4. rész ostorozott meg a legnagyobb függővéggel, de úgy, hogy azt nem tettem zsebre. Csak pillogok, mint egy megszeppent kisgyermek az édességboltban, és azon kattog az agyam, hogy akkor most hogy is lehet az a tovább. Mert úgy sejtem, hogy az igazi kaland még csak most kezdődik.

Wee a magyar steampunk irodalom istenadta csodája. Olyan élvezet stílusban ír, ez a sorozat pedig olyan okos, hogy csak emelgetem a kalapomat, mint ahogy Winie emelgeti el az ellopásra váró tárgyakat.

Fel
őlem aztán szólhatott volna hozzám akár Nick Bateman is, akkor sem tudtam volna egy pillanatra sem abbahagyni. Egyszerűen függővé tett, nincs mit szépíteni ezen. Tisztára olyan, mintha valami bűbáj alá kerültem volna. Totális transz.

Im
ádtam benne, hogy ahogy vastagodtak a regények, úgy lettek egyre izgalmasabbak. Az első rész alapozása után a másodikban már szinte körmömet rágtam, ez pedig a sorozat előremenetelésével csak fokozódott.

A Langton-csal
ád nem kóser. Éppen emiatt  vésték be a nevüket a szívembe. Winie pedig egyértelműen kirí közülük. Már az első pillanatban tudtam, hogy barátnők leszünk. Ez meg is történt.
Itt van nek
ünk Will is, aki az egyensúly képezi ezzel a badass kiscsajjal. Imádtam őt is.
A mell
ékszereplők is remekek.

Engem nemcsak meglepett, hanem totálisan le is tiport a lábamról. Már várom a folytatást!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése