2016. június 12., vasárnap

Julie Kagawa: A halhatatlanság szabályai (Éden-trilógia #1)




Megjelenés éve: 2016. (2012.)

Könyvmolyképző


464 oldal

Sorozat: Éden-trilógia

Fülszöveg:  Ha életben akarsz maradni ebben a pusztuló világban, fel kell venned a harcot az ellenséggel…

Allison Sekemoto a fallal körülvett város legkülső körében, a Peremben él. Nappal társaival együtt előmerészkednek, és élelem után kutatnak, éjszaka azonban bármelyikükből áldozat válhat, és nem tudják biztosan, megérik-e a holnapot. Ebben a világban a vámpírok két lábon járó vérzsáknak tekintik az embereket, Allie-t pedig az irántuk érzett gyűlölet tartja életben. Aztán egy éjszaka Allie meghal, és maga is szörnyeteggé válik.




Wow, wow, és még egyszer wow! Uramatyám, legszívesebben millió csillagot adnék rá! Nem gondoltam volna, hogy ilyen jó kis sztorit kaparintottam meg. Húha.
Manapság igencsak nehéz érdekes, különleges vámpíros történeteket írni. Oké, ez 2012-es megjelenés, de akkor is. Ha már van egy bizonyos vámpír-bázisunk, azért akarva-akaratlanul is inkább afelé húzunk, nem igaz? Ez a történet olyan, mintha a The Originals és a The Walking Dead szerelemgyereke lenne. De ezzel a megállapítással nem azt sugallom, hogy koppintás lenne, hanem inkább azt szeretném kifejezni valahogy – huh, még mindig nem jutok leveg
őhöz -, hogy a két történetből ki van ragadva a legbiztosabb pont, ebből lett egy remek mix, és eköré a „gyurma” köré lett felhúzva egy olyan világ, hogy köpni-nyelni nem tudok.
Azt meg végképp nem értem, hogy Julie Kagawa-tól eddig miért nem olvastam…Ez a hölgy csillagos ötöst érdemel.
És szeretném megdicsérni a fordítót is, mert remek munkát végzett, valamint a kiadót is, amiért egy ilyen, minden pontjában tökéletes, szemrevaló könyvvel örvendeztetett meg minket.

Már nagyon fúrta az oldalamat ez a regény. Mikor megláttam, hogy jön nálunk is, ment is az el
őrendelés. Az írónő másik sorozatát még nem olvastam, de csak jókat hallottam róla, szóval arra gondoltam, hogy ez simán megéri azt a bizonyos esélyt. De arra tényleg nem gondoltam, hogy szinte kitépni sem lehet majd a kezemből. Egyetlen éjszaka alatt olvastam ki, mert olyan volt, mintha totális transzban lettem volna. Egyszerűen nem akaródzott kilépni az írónő által megalkotott világból. Leültem, és én addig fel nem álltam, míg meg nem tudtam, mi lesz a vége. Nem győztem kapkodni a fejemet, annyi klassz dolog van benne. A felépítése, a leírások, a karakterek… Mind-mind külön kiemelhetőek.
És igen, Julie Kagawa elérte, hogy egy disztópiát szeressek.


Allison szerintem minden idők egyik legösszetettebb, leghibátlanabb női karaktere. Minden megvan benne, amivel az ember alapjáraton szimpatizál. Ő mindennek a közepe, számomra ő is az egyetlen főszereplő. Nagyon durván a szívemhez nőtt.

Pf
ú, még most is jelentkeznek nagyon komoly utórengések… Nagyon várom már azt a folytatást. (Mindenképpen kitartok a magyar verzió mellett, ez most nagyon jólesett a lelkemnek!!)


*****
Idézetek
*****


(…) A borítója majdnem leesett, a lapjai megsárgultak, kijártak belőle. Azonnal felismertem. Kitalált történet volt négy kölyökről, akik egy varázslatos ruhásszekrénybe belépve egy másik, különös világban találták magukat. Számtalan alkalommal újraolvastam. Ugyan az elején még jót nevettem azon, hogy milyen lehet egy barátságos, beszélő állatokkal teli varázslatos hely, de később bizony azt kívántam, bár találhatnék egy rejtekajtót, amelyen keresztül eltűnhetnék innen.

– Most, kislány – mondta a vámpír, és a kezét a homlokomra tette –, most meghalsz. És őszintén remélem, hogy még találkozunk.

(…) Nem fogok bánkódni az elveszett dolgokon, hanem továbblépek.

(…) Visszamosolyogtam rá. Követtem a kapuhoz, és közben azon morfondíroztam, hogy ez a fiú – ez a segítőkész, barátságos és kedves emberi lény – fogja a vesztemet okozni.

- Allie, te egy gyönyörű, egzotikus szépségű vámpírlány vagy egy katanával. Kettőnk közül nem én fogom felhívni magamra a figyelmet.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése