2016. május 14., szombat

Karen Hawkins: A veszély vonzásában (Hurst amulett #3)

Megjelenés éve: 2016. (2011.)

General Press

240 oldal

Sorozat: Hurst amulett

Fordította: Bánki Vera

Fülszöveg: A családi amulett titokzatos története tovább folytatódik…

Robert Hurst már évek óta üldöz egy nőt, követi a nyomát, és hiába veszti szem elől, újra és újra a keresésére indul. Ez az asszony Moira MacAllister – vagy Mrs. MacJames, vagy Mrs. Randolph, attól függően, hogy éppen milyen nevet használ. Moira nem mindennapi teremtés: vörös hajú, igéző szépség, virtuóz módon bújik egyik szerepből a másikba. Robert először a Brit Birodalom ügynökeként szegődött a nyomába, de a mostani indokai már inkább személyesek…
Nemcsak az asszony után nyomoz ugyanis, hanem azt a családi amulettet is meg akarja kaparintani, amelynek megszerzésére Moira is megbízást kapott. Ki melyik oldalon áll, ellenfelek vagy szövetségesek ők valójában? És bár a kettejük élete a múltban egy rövid időre már összekapcsolódott, most, hogy a sors megint egymás mellé sodorta őket, vajon képesek-e arra, hogy a kölcsönös vonzalomnál erősebb kötelékre leljenek, amely összefűzheti az életüket egyszer és mindenkorra?




Hát, Karen Hawkins most sem okozott csalódást. Sőt, azt kell mondjam, ez a sorozat legjobb része. Az első két részt is feltétel nélkül imádtam, de ez a kötet mindkettőt maga mögé utasítja.
Az én képzeletbeli listámon Hawkins asszonyság a történelmi romantika királyn
ői között kap helyet. És bármikor ír valamit, szívesen fogadom. Míg a MacLean sorozat kicsit kiforratlan volt, ebben egy pillanatnyi hibát sem találok. Ami plusz pont, hogy a General Press mindig olyan kimagasló munkát végez mind a küllem, mind a fordítás szempontjából, hogy nem is kérdés: mindig magyarul fogom olvasni.



Ami ezt a történetet illeti: szenvedélyes, izgalmas, nagy utazásokkal teli. Minden pillanatát élveztem. Tipikusan olyan könyv, hogy egyszer felveszed, utána nem is tudod – nem is akarod – letenni.  Olyan bűbájt bocsát rád, amiből nem lehet kitörni.
Oké, lehet mondani, hogy elfogult vagyok. Élek-halok a történelmi-romantika műfajáért, képes lennék csak ilyen könyveket olvasni. Karen Hawkins és a General Press pedig örök kedvenceim, szóval már hendikeppel indult a regény. De kiállt magáért, bizonyította, önmagában is képes felejthetetlent alkotni.
Így néz ki egy igazi család. Mégis, minden egyes rész úgy van megírva, hogy az adott testvért ne nyomják el a többiek. Ebben rejlik a sorozat legnagyobb bája. 
Remek, remek második esély-románc. Tetszett, ahogy szereplőink a közös cél érdekében képesek voltak félretenni sérelmeiket, hajlandóak voltak kompromisszumot kötni.

Olyan volt, mintha minden egyes mozzanatot szem
élyesen éltem volna át. Hawkins asszony képes arra, hogy az olvasót is belevonja a kalandozásokba. És azért ellátott minket némi meglepetéssel is.

Robertet nagyon-nagyon szeretem. Ez a piperkőc bőrbe bújtatott zseni magával ragadta a szívemet.
Moira pedig t
ökéletes társa, ő is közel került hozzám, szerintem imádnivaló személyisége van.

Ezeket a leveleket annyira, de annyira imádom! De ezzel elérte az írónő, hogy már nagyon a kezembe szeretném tudni Michael sztoriját is!

*****
Idézetek
*****

„- Ilyen keserű lett?
- Nem, nem. Csak közben elvesztettem
 az illúzióimat, kedvesem.”

„- Moira MacAllister, te titkolsz valamit. Ezt kiérzem a hangodból. Akármi is az, én úgyis rá fogok jönni.”

„- Az ember elveszhet, miközben másvalakinek adja ki magát.”


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése