2016. május 9., hétfő

Amie Kaufman - Meagan Spooner These Broken Stars – Lehullott csillagok (Lehullott csillagok 1.)



Megjelenés éve: 2016. (2013.)

Könyvmolyképző 

488 oldal

Fordította: Ipacs Tibor

Sorozat: Lehullott csillagok

Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Az Icarus fedélzetén ez az éjszaka is olyan, mint a többi. És egyszer katasztrófa történik: a hatalmas, luxusűrhajó valami kirántja a hiperűrből, és a jármű a legközelebbi bolygóra zuhan. Csak Lilac LaRoux és Tarver Merendsen élik túl a katasztrófát, és úgy tűnik, hogy rajtuk kívül senki más nem él az égitesten.
Lilac az univerzum leggazdagabb emberének lánya, Tarver ugyanakkor nincstelenségből indult. Fiatal kora ellenére már háborús hős, aki régen megtanulta, hogy a Lilac féle lányok csak bajt hoznak ez ember fejére. Mivel csak egymásra számíthatnak, együtt kell működniük, hogy átjussanak a kísértetés vidéken, melyen túl talán segítséget remélhetnek.
És egyszer csak, a körülmények dacára, Lilac és Tarver ráébred, hogy furcsamód volt valami haszna is annak a tragédiának, ami egymáshoz sodorta őket. Mivel a valódi világukban nem lehet közös jövőjük, így azon kezdenek el töprengeni, hogy vajon nem lenne-e jobb örökre itt maradni?
Minden megváltozik, amikor rájönnek, hogy mi a titka a lépteiket kísérő, hátborzongató suttogásnak. Lilac és Tarver talán elhagyja ezt a bolygót, de azt biztos, hogy már nem ugyanazok, akik korábban ide érkeztek.



Öhm, khm, ízé, szóval, ez volt életem első sci-fi-je. Igen, ez a nagy büdös igazság. Hihetetlen, hogy még egyetlen könyv sem vonta magára a figyelmemet ebben a kategóriában. Ezzel a könyvvel azóta már régóta szemeztem. Mindig kiemelem, hogy nagy általánosságban nem érdekel a borító, csak ami alatta van. Nos, ebben az esetben először a borító volt vonzó. Aztán meglestem a fülszöveget, és mikor megláttam, megjelenik nálunk is, gondoltam, miért is ne venném meg? Könyvfesztiválos héten jött is haza velem.
Azóta tologattam, de most lekiabált a polcról, hogy igazán szeretné már, ha megmutathatná, mit tud. Oké, könyvnek nem lehet nemet mondani, igaz?
És elakadt a szavam. Most nem tudom, hogy azért-e, mert számomra ez volt az első sci-fi könyv, vagy ezért, ahogy a két szerző összerakott egy zseniális világot, de végig nyitott szájjal olvastam. Fergeteges, egyedülálló, meglepő, szívszorító. Ez mind a Lehullott csillagok.



Imádtam a felépítését. Minden fejezet egy párbeszéddel indult, ami aztán "bevezeti" az utána következő fejezetet. Ez annyira jó kis megoldás volt, hogy jár a tapsvihar.
Olyan magával ragadó volt az egész. Picit nehezen pöccent be a dolog, de abban a pillanatban, hogy megtörtént a baj, bepörgött minden.
Pedig tényleg féltem. De úgy látszik, mostanában feleslegesen aggódok, mert van olyan nagy szerencsém, hogy minden újdonságból a jókat fogom ki.
Okéé, a fordítás néhol sántikált, de a kebelfékhez képest határozottan javult a helyzet.

Hihetetlenül különleges világgal találtam magam szemben. Valahogy mindig távol álltak tőlem ezek az űrhajós cuccok, de szerintem jobban szemügyre fogom venni a választékot, ha ilyen jó dolgok is kisülhetnek belőle.

A főszereplő páros nagyon szerettem.
Lilacot először nem nagyon kedveltem, mégis láttam benne a potenciált. Ő pedig nem hagyott cserben, bebizonyította, hogy nem esett a fejére.
Tarver - egyszerűen nem bírtam megjegyezni a nevét - is nagyon közel nőtt a szívemhez. Olyan kis...cuki volt.

A lezárás remek volt. Kíváncsian várom, milyen lesz a következő rész.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése