2016. április 8., péntek

J.R. Ward: The Beast (Black Dagger Brotherhood #14)



Megjelenés éve: 2016.


NAL

508 oldal

Sorozat: Black Dagger Brotherhood

FülszövegNothing is as it used to be for the Black Dagger Brotherhood. After avoiding war with the Shadows, alliances have shifted and lines have been drawn. The slayers of the Lessening Society are stronger than ever, preying on human weakness to acquire more money, more weapons, more power. But as the Brotherhood readies for an all-out attack on them, one of their own fights a battle within himself…
For Rhage, the Brother with the biggest appetites, but also the biggest heart, life was supposed to be perfect—or at the very least, perfectly enjoyable. Mary, his beloved shellan, is by his side and his King and his brothers are thriving. But Rhage can’t understand—or control—the panic and insecurity that plague him…

And that terrifies him—as well as distances him from his mate. After suffering mortal injury in battle, Rhage must reassess his priorities—and the answer, when it comes to him, rocks his world...and Mary’s. But Mary is on a journey of her own, one that will either bring them closer together or cause a split that neither will recover from...





Hihetetlen, mennyire tudnak hiányozni ezek a bátor, örökké hűséges, mókás harcosok. Már éreztem egy icipici űrt a lelkemben, de jött a The Beast és befoltozta a lyukat. És az is kiderült, hogy J.R. Ward nem szokott le arról, hogy igazán összetett, izgalmas, szórakoztató vámpíros könyvet írjon. Ez a nő simán utánozhatatlan. Mesterien bánik a szavakkal, a történettel, a szereplőivel.

“You are both my strength and my weakness, Mary mine. (…)”

Ez a történet is kifacsart érzelmileg. No, nem annyira, mint a The Shadows. Itt valahogy könnyedebb volt ez az érzelmi hullámvasút.  Hiába jött pofon pofon után. Azt meg kell hagyni, ezt sem úsztam meg néhány monokli nélkül, de Ward most azonnal jegelte is az általa bevitt ütéseket.

So if you had the chance … even if there was no music and no ballgown, no tuxedo or gala … when your true love asked you to dance?

It was important to say yes.

Rengeteg, értitek?, rengeteg szál szövi át a történetet. Mindig volt egy biztos pont - Mary&Rhage-, hozzájuk pedig még jött millió meg egy apró kis rendülés. Nem is tudom, szerintem pont ez a fajta összetettség teszi igazán felejthetetlenné ezt a sorozatot. Mert minél jobban belemerülünk a kötetekbe, annál több szál kanyarog körülöttünk.

“Are you blind again?” Qhuinn asked his Brother.
“Yeah, I tried to eat some humans.”
“Tried? That beast of yours on a diet?”

Annyi minden tetszett ebben a történetben is, hogy nem is tudom, mit kéne kiemelni. Tudjátok mit? Nem is teszem meg.

Olvasás közben legszívesebben kitettem volna a "Ne zavarj, olvasok!" táblát, és olyan mélyre merültem volna a történetben, hogy onnan senki sem tudott volna visszacsalogatni.  De nem tehettem, így maradt a stikában olvasás. Nem bánom, mert legalább volt időm ízlelgetni a szavakat. Van mit megemészteni, az már tuti.

De én annyira imádtam ezt a sztorit, hogy totális fangirl-módban vagyok.

Bármennyire is szeretnélek még untatni titeket, most lelépek, és körbetáncolom a szobát. Puszi.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése