2016. április 29., péntek

Diana Gabaldon: Outlander 3. – Az utazó I-II. kötet


Megjelenés éve: 2016.


Könyvmolyképző 

512+640 oldal

Sorozat: Outlander

Fordította: Szujer Orsolya, Károlyi Eszter


Fülszöveg: Kétszáz évvel korábban történt szenvedélyes találkozásukkor a halálra szánt Jamie Fraser végül lovagiasan visszaküldte a gyermekével várandós Claire-t a saját idejébe, mert meggyőződése volt, hogy el fog esni az 1746-os véres cullodeni csatában.

Lányuk mostanra felnőtt, és Claire megtudja, hogy Jamie túlélte a csatát. Visszavágyik hát az idő szakadékán keresztül, hogy újra megkeresse a férfit, akit soha nem tudott elfelejteni, és a sorsot, amit soha nem tudott figyelmen kívül hagyni…




Szerintem a legjobb, ha nem kertelek, hanem rögtön belevágok a lecsóba.
Nos, az Outlander életérzés. Olyan sorozat - legyen akár könyv, akár filmes -, ami minden korosztályt képes azonnal rabul ejteni.
Diana Gabaldon alkotott egy olyan világot a könyveivel, ami már az első pillanattól kezdve magába szippant. És képes eltaszítani a végletekig, hogy aztán finom ígéretekkel, remekebbnél remekebb kalandokkal visszaédesgessen a szakadék széléről.
Hidd le, ellenállni lehetetlen. A Skót Felföld, az új felfedeznivalók, a felejthetetlen karakterek ezt lehetetlenné teszik.
Hosszú utazás, de minden egyes pillanatáért rajongtam.

Egyszerűen lehetetlen nem szeretni Gabaldon stílusát. Ez a nő a valaha élt egyik legnagyobb mesemondó. Hihetetlen, milyen érzékkel nyúlt ehhez a sztorihoz. Könyv és szerző olyan, mint hangszer és zenész: tökéletes összhangban szólalnak meg.

Csak mert az a nézés...
Nem mondom, hogy minden ízében tökéletes. De mégis az. Kissé ambivalens dolog ez, de igaz. Mert még tökéletlenségében is tökéletes volt.
Már az első mondattól kezdve csüngtem minden szaván. Annyira tetszett a felépítése! Itt is, ott is volt miért lerágicsálni a körmöcskéimet. De megérte.
Ez a kötet olyan, mint a lágy hullám, ami a partot nyaldossa. Gyengéd, mégis intenzív.

Ahogy halad a történet, úgy szűnt meg számomra a külvilág. Olyan leírhatatlan hatással volt rám, hogy a két kötet között kénytelen voltam egy kis szünetet tartani.
A második kötetet viszont egyszerre befaltam. Képtelenség volt letenni.

A karakterekre szavak sincsenek.
Claire - drágáim, Claire-ért egyenesen odáig vagyok! Ez a nő a legeslegjobb hősnő, akit valaha lapra vetettek. Rengeteget nőtt a szememben, hihetetlenül okos, megértő, karakán.
Jamie - nos, James Alexander Malcolm MacKenzie Fraser, szörnyen pipa voltam rád háromszor is! Az elsőt még hajlandó voltam elfelejteni. A másodikat már nehezebben. Viszont a harmadik! Na, azt soha a büdös életben nem fogom tudni kiverni a fejemből. Hirtelen felindulásból már a férfiasságodat fenyegettem, mikor aztán rájöttem, hogy az én kis naiv, húsz évvel ezelőtti Jamie-em felnőtt. Férfivá érett. Olyan férfivá, aki hibázik. A szíve azonban örökké hű marad. (Azért még rajtad tartom a szemem!)

A lezárás remek volt, most nem is érzem égető szükségét, hogy azonnal a kezemben tudjam a negyedik kötetet. Hagyom, hadd pihenjen ez a rész a lelkemben.

*****
Idézetek

-   Ő nekem adott téged – mondta (Brianna) olyan halkan, hogy alig hallottam. – Most pedig vissza kell hogy adjalak neki, mama.

-   Sassenach, elfogadsz engem, és vállalod annak a kockázatát, aki vagyok, annak a férfinak a kedvéért, akit ismertél?

(…)

-   Már túl késő ahhoz, hogy ilyet kérdezz – (…) – Mert már így is mindenemet kockára tettem. De akárki is vagy most, Jamie Fraser… Igen. Igen, akarlak téged.

-   Te szükségből jöttél hozzám – mondta. – Amikor összeházasodtunk.
   - És azért jöttem vissza, mert szeretlek – mondtam.

-   A pokolba veled, asszony! Hát sosem azt teszed, amit mondanak neked?
-   Valószínűleg nem.(…)


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése