2016. március 21., hétfő

Lillian Bryant: Beneath the Vine






Megjelenés éve: 2016.

Magánkiadás

270 oldal

Fülszöveg: Selene Cavalier spent the majority of her time behind her cello. Her dull life was made up of dark notes, hard work and sheet music.
Bennett Monterosso did what he had to do to get his family’s winery up and running. He didn’t have time for his old ways. His quiet dominance had been silenced. His need was just waiting below the surface, until now.

Having her—it was all he could think about as he watched the young woman behind the cello.

Gage Calibri left his best friend, his home, and his tarnished past five years ago. He suppressed his darker tastes, his physical appetites, and his secrets until he no longer had a choice.

It only took one night for these three lives to collide and to be altered forever.

This wasn’t what they were expecting. This wasn’t who she was. Each moment they sank deeper, each minute they felt more, each second they took her further.


Unhinged… restrained… this obsession… this love… it was all consuming.



(Goodreads) Végre,végre,végre elolvashattam. Ezt is megéltem. Már annyira birizgálta a fantáziámat, hogy azt leírni nem tudom. És mikor végre rátehettem tappancsomat…mit is mondjak, volt ám tűzijáték dögivel.
Ama…akarom mondani, Lillian nagyon érti a dolgát. Ez nem is kérdés. Komoly hatást tett rám ezzel a regénnyel. Is.
Itt állok én, aki utálja a szerelmi háromszögeket/édes hármast, és csak tapsikolok örömömben. Mert ez egy olyan történet, amit soha a büdös életben nem fogok elfelejteni. Egyszerűen az elmémbe itta magát. 

A. M. Johnson Lillian Bryant neve alatt írt regényei tökéletesen kiegészítik a piszkos fantáziájú olvasók minden igényét. A BTV pedig szerintem sokak kedvencévé fog válni.
Ez egy hihetetlenül erőteljes történet, ugyanilyen kaliberű szereplőgárdával. Minden egyes pólusából csak úgy áradt az érzékiség. Fülledt, szenvedélyes, izgalmas, sokkoló. Igen, itt egy regényről beszélek. Ezt mind a Beneath the Vine.


Természetesen ezt sem lehet csak egy szimpla szerelmi háromszög jelzővel ellátni. Mert milliószor több annál, jóval túlmutat rajta. Persze, a legegyszerűbb ezzel elintézni, de meg kell találni benne azt, hogy mi is az igazán fontos, mi a történet mondanivalója.

Lillian nem csak úgy leírogatja a szavakat. Nem. Ő minden érzelmét papírra vési, aztán pedig egyenesen a szívedet veszi célba. Nem tudsz elmenni mellette egy vállrándítással. Nem engedi. Meg amúgy is, olyan, mint a drog, mint a legtisztább függőség. Mindig visszatérsz a következő adagért.
Nem akartam ilyen hamar befejezni. Ez a könyv nem olyan, amit csak úgy elsiet az ember. De egyszerűen nem bírtam, nem mertem letenni. Olyan hihetetlen bűbája, légköre van, hogy csak emelgetem a kalapomat.
Megint nem mondanék semmit a választásokról, mert nem az a lényeg, hogy ki ért előbb célba, hanem az addig megtett út számít igazán.

Selene egy nagyon szerethető női karakter. Mondhatod rá, hogy gyenge, de nem az. Higgyétek el, tudja, mit akar.
Ami a fiúkat illeti: mondanám, hogy #TeamBennett voltam, de akkor hazudnék. Mert már az elejétől fogva a #TeamGage logó alatt csápoltam. De valahogy mindkettő nagyon közel került hozzám. Ezt úgy is csak egyféle módon lehet megérteni: ha elolvasod a sztorit.

Ne féljetek tőle, nem harap. Számomra valami eszméletlen nagy élmény volt. Az utolsó pár oldal pedig egyenesen lesokkolt. Egyszerűen nem mertem elhinni, amit olvastam. Ilyet!
Lillian, Amanda, bárhogy is hívod magad: örök hálám!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése