2016. március 5., szombat

Kelli Jean: Ten Thousand Words





Megjelenés éve: 2016.

Magánkiadás

435 oldal

Sorozat: ???

Fülszöveg: There’s danger that neither of them can escape. 

Reclusive author, Xanthe Malcolm, likes her private and quiet life. However, when her wildly-popular series Paranormal Hunters gets picked up by a big-time publishing agency, she’s thrust into the limelight alongside sexy, photographer-turned-cover model, Oliver Fairfax. Upon meeting, the chemistry between the quirky writer and arrogant model quickly intensifies, creating a steamy page-turner of events made for romance novels.

Then comes the plot twist.

Xanthe has secrets that have kept her bound to silence.

And the truth has Oliver questioning every unspoken word.




“Why are you blushing?”
“I really have no idea,”
---
“Miért pirultál el?”

“Fogalmam sincs.”

Na, ilyen egy igazán fordulatos könyv. Egy pillanatig sem unatkoztam. Igaz, a tartalomhoz mérten kicsit hosszú, elnyújtott volt, de abszolút az előnyére írható, hogy végig szórakoztató, lekötő volt.
Remekül vegyül benne az izgalom, a sötétség, a szenvedély és a romantika. Szinte biztosra veszem, hogy az írónő totálisan odáig van Franggy Yanez-ért, és esélyes, hogy ő maga volt a történet Xanthe-ja. Pont, mint a sztori sztorijában. (Ez a kijelentés a történet elolvasásával érthető csak meg.)
Nekem nagyon tetszett ez az elgondolás. Nem beszélhetünk tucatkönyvről, az tuti.
Volt benne minden - néha kicsit azért sikerült túlzásokba is esni -, és ez volt az, amitől számomra kiemelkedővé vált. Tényleg nagyon élveztem.


Kelli Jean neve számomra eddig teljesen ismeretlen volt. Természetesen a Goodreads mutatott be neki. Először a cím, aztán a borító, végül pedig a fülszöveg ragadott meg. Persze, ezt is húztam-halasztottam. Valahogy mindig volt valami más, valami fontosabb. Végül azért csak eljutottam az olvasásig.

I let myself go. I gave in to him, and at the same time, I accepted everything he was offering.
It was the most amazing experience of my life.
---
Elengedtem magam. Megadtam magam neki, mindeközben elfogadtam azt, amit ő kínált.

Ez volt életem leglenyűgözőbb élménye.

Már az elején megfogott. Van ennek a nőnek a stílusában valami ellenállhatatlan, ami miatt egyszerűen nem tudod letenni a könyvet. Aztán, ahogy halad a történet, a karakterek kibontakoznak, és pillanatok alatt a szívedbe lopják magukat. (Főleg Ellen nagy-nagynénit. Imádtam ezt a vén spinét.)

A történet maga lehetne egy szimpla meglátni-megismerni-megszeretni love story, de az izgalmassága miatt nem lett az. Igen, lehet, hogy főhőseink kicsit sokat szaladgáltak el egymás karjaiból, de ez szerintem irtózatosan jól állt nekik. Cukik voltak, na. (Csakhogy nem mindig a boszi-énem szóljon belőlem.)

“You’re my goddess, Xanthe,” he whispered into my hair. “There’s only you.”
---

“Te vagy az istennőm, Xanthe” – súgta a hajamba. “Csak te.”

Xanthe és Oliver igazán érdekes páros.
A különleges nevű Xanthe valami hihetetlen figura. Nagyon bírtam. Nem hisztizett, tök önbizalom hiányos volt, de nem adta el magát hülyének. Sokat nevettem a furcsaságain, tényleg mókás volt.
Ollie pedig egyszerűen zseniálisan van összerakva. Imádtam benne, hogy kemény, tökös csávó, mégis hihetetlenül érzékeny. Egy macsóbőrbe bújt bárányka. (Akinek komoly lélekkel rendelkező szakálla van.) Oké, a szakállból egy kicsit néha sok volt, de elnézhető a megszállottság.)

A végén azért picit megrágicsáltam a körmeimet. Jó, nem kriminagyságú izgalom volt, de nem is számítottam rá, hogy ilyen lesz benne.
Jó volt ez, szerintem kedvencet avattam.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése