2016. február 29., hétfő

Ryan Michele: Needing to Fall



Megjelenés éve: 2016.

Magánkiadás

238 oldal

Fülszöveg:  Have you ever sunk inside yourself to a place of darkness so deep you couldn’t see the light? Had no hope? Felt completely alone in a world filled with so many people?

I have. I’ve lived it, breathed it.

Why?

Because life hated me.

It disliked me from the moment of conception, despised me when I was born, loathed me when I bounced from each foster home, and kicked me in the gut when I watched the one thing that meant everything to me leave.

For years, I drifted, unable to find my footing, never knowing what the word stable meant. Then a single moment in time rocked me to my core, changing me and making that solid ground I so desperately craved crumble at my feet, causing me to fall farther than I’d ever imagined.

The darkness of the swirling tornado that is depression captured me, pulling me down to its depths, drowning me, suffocating me, owning me.

A depth so deep, I didn’t think I’d survive and didn’t care if I did. I only wanted peace. I wanted the pain to disappear. I wanted to be … free.

Needing to fall into the cyclone of darkness was the only way I could find the light.

**Warning: This book covers many tough issues—including, but not limited to, depression, anxiety, post-traumatic stress disorder, and abuse. It is a very highly charged, emotional read. You have been warned.**
**Please note: depression, PSTD, and other issues covered in this book take different lengths of time to combat—some take a lifetime. In this book, time is skewed and sped up to flow with the story line.**




Would I ever know what real rest felt like?
---

Vajon valaha is meg fogom tudni, milyen az igazi pihenés?

Ahw, drágáim, így néz ki egy igazán egyedi, igazán bátor történet! Nem gondoltam volna, hogy ennyire magával fog rántani - hmm, I needed to fall -, mert ez a téma aztán elképesztően veszélyes, különleges. Mégsem volt olyan eszméletlenül csúnya módon elénk tárva, de abszolút átérződött rajta minden egyes rezdülés is. Egy pillanatra sem éreztem nyomasztónak, de azért azt sem állítom, hogy felettébb felemelő lett volna. De tényleg rengeteg mindenről lerántotta a leplet.
A poszttraumás stressz nem játék. Az ember nemcsak saját magát, hanem a környezetét is komoly veszélynek teheti ki, ha nem kap segítséget. Ez nem olyan, mint a nátha, hogy majd elmúlik. Komoly törődést igényel.
Az írónő pedig nem félt szereplőinket mély vízbe dobni. Ez is mutatja, milyen eszméletlenül tehetséges. Mert tényleg az. Tudom, hogy nem ez volt az első könyve - számomra viszont ez volt, és ezer meg egy százalék, hogy nem is az utolsó. Részemről jár az öt csillag. Szerintem nagyon egyben volt minden. Nem ment át rózsaszín babakacajba a vége, amit nagyon-nagyon imádtam, hisz azért sokszor esnek a szerzők abba a hibába, hogy egy kemény történetet a végére puhánnyá tesznek. Hála a magasságosnak, most ez nem történt meg.


Nem is tudom, miért halogattam eddig az olvasást. Már talán megjelenéstől kezdve ott csücsült Karolán - tudjátok, imádott Kindle-kén -, mégis csak tolódott az olvasás.
Az meg egyébként nyílt titok, hogy először a borító hívta fel magára a figyelmemet. Mikor aztán "hozzáláttam" a 'dark romance' címkét is, kiült a kaján vigyor a képemre. Ez már akkor is az én könyvemnek bizonyult. Elkezdtem olvasni, és zsupsz, egyből magába szippantott.

“You are the most beautiful thing on this planet. (...) You, Reign, are my light. You make my world right. You are my everything.”
---

“Te vagy a leggyönyörűbb dolog ezen a földön. (...) Reign, te vagy az én fényem. Jobbá teszed a világomat. Te vagy a mindenem. ”

Az eleje volt talán a mélypont. Innen pedig az egyik legklasszabbul felépített történetet olvashattam.
Nagyon jó elgondolás volt igencsak mélyről indítani, hogy aztán végigkövethessük főhőseink életének minden egyes fordulópontját. Tipikus hullámvasút volt. A karakterek minden egyes változást úgy éltek meg, hogy valahogy mindig jobb emberré váltak egy bizonyos szinten.
Szerintem ez a történet akár még maga az élet is lehetne. Semmi olyan nem volt benne, ami hihetetlen lett volna. Szinte éreztem rajta a valóság szagát.

A lelkem mélyén éreztem, hogy Lynx számomra az igazi.

A szereplőket én személy szerint mind egy szálig imádtam.
Reign egy rengeteg szörnyűséget megjárt fiatal lány, aki már nem látja a kiutat, és aki az életét legjobb barátnőjének, Andinak köszönheti. Andit már emiatt a döntés/lépés miatt is nagyon szerettem. Szóval, Reign a tökéletes példa arra, hogy az akarás nagyon sokat lökhet a dolgokon.
Lynx pedig a másik fele. A tökéletes társ. Neki is vannak komoly dolgai, és mikor aztán egymásra találtak, közösen jutottak el a részleges javulás felé. Mert ők is bebizonyították, hogy ha nem is teljesen, de részben minden démon legyűrhető.

Igen, határozottan megrázó, mégis emlékezetes olvasmány volt.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése