2016. február 6., szombat

Mary Elizabeth: Low (Low #1)






Megjelenés éve: 2016.

Magánkiadás

235 oldal

Sorozat: Low






Fülszöveg: It’s hard living on the wrong side of the tracks.
Lowen Seely has a criminal record to prove it. Determined not to follow in his father’s footsteps, he fights instinct and tries honesty. But hunger becomes painful, and bills are due. Forced to choose between what is right and wrong, the boy from the hood learns abiding by the rules is nearly impossible when corruption is in your blood.

Falling for an outlaw has changed everything.

Poesy Ashby is the definition of ride or die, even when it means turning her back on freedom. The girl from the suburbs gives conformity the middle finger. Bonnie and Clyde have nothing on her love story.

On the run with consequences in the rearview mirror, Lowen and Poesy accept the truth: they are the bad guys.

But can they get away with their crimes?



Baszti. Guli. Szentséges. Basszantyú. Aztapasztacipőpaszta. Ilyen zseniális sztorit mát rég nem pipáltam! Mekkora eredet ötlet már...A fenébe is, hol bujkált eddig Mary Elizabeth? Azt hiszem, személyében új kedvenc írót avattam, így a lista igencsak hosszú már. De akkor is, tuti, hogy nem ez volt tőle az utolsó könyvem, mert valami fergeteges stílusban ír.

The truth is, I am the bad guy.
---

Az igazság az, hogy én vagyok a rosszfiú.

Alig bírtam letenni. Annyira izgalmas, annyira gördülékeny, annyira nekem íródott. Imádom a Bonnie és Clyde sztorikat. Rettenetesen sajnálom, hogy ilyen kevés van belőlük. Nálam azonnal siker lenne mindegyik, főleg, ha csak fel ilyen jók, mint a Low.

Unlucky to have fallen in love with a criminal, Poesy’s nothing more than a side effect of my bad choices.
---

Poesy szerencsétlenségére egy bűnözőbe szeretett bele, így minden rossz döntésem kihat rá is.

Megmondom őszintén, először a borító ragadta meg a figyelmemet. Mivel az írónő neve ismeretlen teljesen ismeretlen volt számomra, azért vásárlás előtt csekkoltam a fülszöveget is. És már az megvett magának. Jöhetett a tenyérdörzsölés, majd gyorsan a kezembe is kaptam, belevágtam. Innentől kezdve pedig megszűnt minden. Felőlem akár cuki, rózsaszín unikornisok is kánkánozhattak volna a szivárványon, édes mindegy lett volna, mert még emiatt sem hagytam volna félbe a könyvet. De nem ám.

Már eleve az alapszituációért is odáig voltam, de az, hogy ilyen remek stílusban íródott, csak rápakolt még egy lapáttal.
Az meg külön tetszett, hogy férfiszemszöges volt. (Gondolom, akkor a novella, a Poesy lesz csajszemszöges.)

“I can’t be anywhere else other than with you, Lowen,” she says softly. “No matter what happens, we have to stay together.”
“I know,” I answer.
“In this life or the next.”
---
“Nem lehetek máshol, csak veled, Lowen” – mondja finoman. “Nem számít, mi fog történni, mi együtt maradunk. ”
“Tudom – válaszolom. ”
“Ebben, és a következő életben. ”

Szóval, egy nem akármilyen páros kalandjainak lehetünk szemtanúit. Ritkán találkozok olyannal, hogy mindkét főszereplő minden feltétel nélkül a szívemhez nő.
Most ez megtörtént.

“Tell me a story, Poe. Say something important,” (…)
“There’s a boy who loves a girl,” (…) “He might think he loves her more than she loves him, but the truth is they love each other the same.”
---
“Mesélj, Poe. Mondj valami fontosat . ” (…)

“ Van egy fiú, aki szeret egy lányt. ”(…) Azt hiszi, hogy jobban szereti őt, mint fordítva, de az igazság az, hogy egyformán szeretik egymást. ”

Lowent nagyon bírtam, tetszett a benne dúló háború jó és rossz között. Jó gyerek ő, de a létfenntartás minden morálnál fontosabb. Hiába, ilyen ez a materiális világ.
Hát, Poesy pedig egyenesen zseniális csaj. Imádtam, hogy mindent a lehető legpozitívabb oldalról közelített meg, hogy minden ellenére is kiállt élete szerelme mellett. Míg más már a fejét fogva menekült volna, Poe - a déli asszonyokhoz hasonlatosan - fegyvert ragadott, és küzdött a jövőért. Ez a fajta örömteli kijelentés szerintem sok mindent elmond rólam, sebaj. Nem támogatom a bűnözést, de most egy fikcióról beszélünk, nem igaz? (Hiába történik meg naponta ezer meg egy ilyen eset.)

“We can’t be apart. I’m here with you, Lowen,” she repeats the same words she uses anytime I need to be reminded.
I’ll try to believe her.
----
“Nem élhetünk külön. Itt vagyok veled, Lowen. ” - ismétli azokat a szavakat, amiket már oly sokszor. Emlékeztetni kell rájuk.

Próbálok hinni neki.

Szerintem megéri a rászánt időt, nagyon olvastatja magát a sztori.
És titkon várok egy vérbeli folytatást is. Meglátjuk.

2 megjegyzés: