2016. február 20., szombat

Kelly Oram: Cinder és Ella





Eredeti megjelenés éve: 2014.

Eredeti cím: Cinder & Ella

Móra, 2015.

ISBN: 9789634150374

Fordította: Vándor Judit

Fülszöveg: Ella élete minden, csak nem tündérmese. Nyolc hónapja vesztette el édesanyját egy balesetben, ő pedig súlyos sérüléseket szenvedett. Most gyerekkora óta nem látott apjához meg annak új családjához kell költöznie. Mesés… Egyvalaki tartja benne a lelket: Cinder, akivel évek óta barátok a neten, de sosem találkoztak. Ella annyit tud, hogy a srác vicces, szexi, okos, és ugyanakkora könyvmoly, mint ő. (Á, egyáltalán nem az esete…) Fogalma sincs, hogy Cinder az egyik legmenőbb hollywoodi színész, aki a kedvenc fantasyregényükből készült filmben játssza a herceget. Vajon képest a valóságban is tündérmesévé változtatni Ella életét?


Vártátok már a minden tinirománcot lenyilazó gonosz boszorkán véleményét, ugye? Akik szerettétek a könyvet most körömrágicsálva várjátok, hogy minden rózsaszín álmotokat macskagyökérrel tünteti el. Vagy tévedek? Nem, egyébként nem tulajdonítok magamnak ekkora jelentőséget. De meglepődtetek, mikor megláttátok, mit olvasok, igaz?
Oké, oké, nem húzom tovább az időt, elvégre nem a merengésem miatt vagyunk most itt.
Az érdekel itt mindenkit, hogy tetszett-e nekem ez a tündérmese.
.
.
.
IMÁDTAM! Annak ellenére, hogy olyan távol áll tőlem ez a műfaj, mint a krikett, azt kell mondjam, Kelly Oram nagyon tud. Tetszett, hogy úgy volt gyönyörű, bájos, hogy közben eléggé megrázó is volt. Mert ugye mi azt már nagyon is jól tudjuk, hogy nem lehet minden unikornispuki. A szépbe sokszor keveredik rossz, gonosz, tényleg nem minden fekete és/vagy fehér. Az írónő oldalról oldalra nőtt a szememben azzal, ahogy a társadalom, az élet gondjaival szembeállította szereplőinket.
Életem első LOL-könyvét olvastam. És ha a többi is ilyen, akkor mindenképpen bejelentkezem még párra.

„Jópofa, gazdag, helyes, magabiztos, és szereti a könyveket. Határozottan nem az esetem. Nem hát! Egyáltalán nem az.

Rendben, beismerem, azért nem az esetem, mert ő Kaliforniában él, én meg Massachusettsben. Ez van.”

Komolyan, ilyen szkeptikus nagyon ritkán vagyok olvasás előtt. De tényleg kíváncsi voltam, mit szeretnek a fiatalok ezen a könyvön. (Igen, az a 22 év már öreg, tapasztalt, vén rókává tesz!) Meg úgy általánosságban is kíváncsi voltam a LOL-könyvek körüli imádat okára. Arra a kérdésre pedig, hogy miért pont erre a könyvre esett a választásom, a válasz roppant egyszerű: a fülszöveg, de még a sokak által előnytelennek ítélt borító is felkeltette az érdeklődésemet. (Szerintem annyira nem is gázos a borító, láttam már rosszabbat is, igen, fogok példát is mondani: Abbi Glines: A végzetem magyar borítója. Pfujka.) Szóval, a végén tényleg azt kell mondjam, egyik döntésemet sem bántam meg. A történetet nagyon-nagyon szerettem, a LOL hangulat is megtetszett. Minden klappolt.


Ez is lényegében egy tündérmese, csak az élet csúf árnyaival van fűszerezve.
Tetszett, hogy már maga az Előszó is a történet szerves részévé vált, így nem volt olyan in medias res kezdés érzésem.
Mindenképpen bátorságra vall az, hogy ilyen komoly problámá(ka)t dolgoz fel a regény. Emellett én még példamutatónak is találom. Mindenfajta embertípussal találkozhattunk, ők pedig igencsak átfogó képet mutattak a mai társadalomról. Imádom, ha egy tinédzser korosztálynak íródott könyv tanít, és azt is nagyra értékelem, hogy egy ilyen típusú könyv az idősebb generációt is képes magához láncolni. Erre sajnos nagyon kevesek képesek. De Kelly Oram ezzel a hozzáállással, ezzel a tehetséges stílussal rögtön belopta magát a szívembe.
A történet menete is remek. Nem szaladunk előre, végigkövetjük, hogyan változik a szereplők élete, az élethez való alkalmazkodás.

„Hogy micsoda?! Az én fantasykért rajongó kis könyvmolyom egy sportolóval? Ez nagyon nem oké.”

Karakterek szempontjából is odatette magát Oram.
Ella számomra nagyon kedves volt végig. Nagyon nehéz, nagyon ratyi dolgokon ment keresztül, és igenis, mert összeomlani. Mert olyan nincs, hogy valaki az ilyen eseményeket pikk-pakk lerázza magáról. Ella bátor, Ella hős, Ella győzött.
Brian. Vele egy pár percig hadilábon álltam, nem lett azonnal kedvenc. De a végére már tényleg azt mondom, hogy kimondottan szerettem. Ilyen egy igazi melegszívű srác.
De tudjátok, ki volt az abszolút kedvencem? Juliette. Nagyra értékelem ennek a csajszinak a fejlődését. Ő, sokakkal ellentétben, hajlandó volt megismerni Ellát, és végül beismerte, hogy tévedett. Ilyen az igazi példa, az ideál.

A fordításért hatalmas piros pont jár. Csillagos ötös munka.

Összességében nagyon ajánlom, még a nem-tinédzsereknek is. Engem is levett a lábamról.
Azért a vége miatt .25 csillagnyi levonás járna, mert egy ici-picit még nekem is csöpögött. De ez sem vont le semmit a könyv értékéből. *tapsvihar*

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése