2016. január 8., péntek

Sophie Jackson: An Ounce of Hope (A Pound of Flesh #2)






Eredeti megjelenés éve: 2016.

Gallery Books

352 oldal

Sorozat: A Pound of Flesh






Fülszöveg: Max O’Hare can’t seem to let go of his past: his drug habit, the end of his relationship with Lizzie Jordan, the woman he knows he’ll never get over, and the loss of their unborn son.

After successfully completing rehab and learning to explore his deepest fears and dreams through painting, Max meets Grace Brooks. With her innate optimism, and her love of art and photography, Grace appears to be the perfect girl. Yet no one knows where she came from, or why she keeps her past so closely guarded. Over time, Max and Grace gradually allow each other in—but will he ever be able to fully let go of his past? Or will his heart remain closed forever?



Jajj, könnyek, álljatok már el! Sophie Jackson-nak hatalmas tehetsége van ahhoz, hogyan törtje darabokra a szívemet anélkül, hogy szétlövöldözné a történeteit felesleges drámázással. Mert ezek a fájdalmak a szív legmélyebb bugyraiból törnek fel. Már-már kézzelfoghatóvá válnak. A Pound of Flesh-ért odáig vagyok a mai napig, szerintem 2015 legnagyobb meglepetése volt számomra - nem olvastam még börtönös könyveket -, és annyi, de annyi kérdést hagyott nyitva Max-szel kapcsolatban, hogy az a 4,5 millió olvasó valószínűleg ölni tudott volna ezért a könyvért. Velem egyetemben. De most itt van, és szem nem marad szárazon. Ez a történet velejéig megható volt. És tette ezt úgy, hogy nem vált mélységesen nyomasztóvá. Mert az árnyoldal ellenére is végig ott lebegett a fény, amit főszereplőink végül meg is találtak. Nem volt nyálasan romantikus sem, de mégis azt mondom, hogy egyike a legszebb szerelmes történeteknek.

                  Max O’Hare was an enigma.

Az írónő rengeteg témát feszeget: baba elvesztése, drogfüggőség, családon belüli erőszak - ezek mind-mind hatalmas szerepet vállalnak a történetben. De ellenük fényes páncélban harcol a barátság, a bátorság és természetesen a szerelem is.

A sztori az első perctől magába szippantott, van a stílusban valami megfoghatatlanul vonzó, ami nem ereszt. Már eleve azt imádtam benne, hogy két szemszöges, de E/3-ban íródott. Számomra az ilyen történetek valahogy mindig jobban esnek, mert hiába tudom élvezni az E/1-ben írott sztorikat is, de előfordul olyan, hogy olyasvalaki fejébe akarnak beleerőszakolni, akiért éppenséggel nem rajongok.
Ráadásul, szerintem ennek a történetnek ez amúgy is jobban áll, valahogy komolyabb hangvételű lesz tőle.


Egy percre sem hagyott nyugodni a könyv. Egyszerűen minden fejezet után vártam, hogy mi lesz a következőben, majd az azutániban. Letehetetlen. Sophie Jackson a műfaj királynőjévé vált.
Nagyon tetszett benne, hogy a szereplők végig támogatták egymást. Legyen szó itt Carter-ről, Kat-ről, vagy éppen egymásról, Max és Grace sosem voltak egyedül. Együtt birkóztak meg mérhetetlen fájdalmukkal.
Szerintem ez egy olyan széria, amit mindenkinek olvasnia kell, már csak a szereplők miatt is.

“Don’t be scared,” she told him as she rubbed the side of her nose against his. “Not of me. I only want to love you.”

His face collapsed as though it was the worst news he’d ever heard. “Don’t,” he begged. “Gracie, don’t. Please.”


She smiled a melancholy smile before she stole another kiss. “Too late.”

Max gyenge pontommá vált. Az első részben nem voltam odáig érte, de most darabokra cincálta a szívemet. Legszívesebben csak ölelgettem volna.
Grace is nagyon közel került ehhez a cafatokra tépett szívemhez. Egy félős nyusziból bátor, erős nő lett. Egy igazi példakép.

Remélem, nem ez volt az utolsó rész, mert én még Riley-ról, sőt, még Tate-ről is szeretnék olvasni. Rengeteg minden rejlik bennük, kíváncsi vagyok, mit hozna ki belőle ezt a végtelenül tehetséges írónő.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése