2016. január 2., szombat

Sarah MacLean: The Rogue Not Taken (Scandal & Scoundrel #1)






Eredeti megjelenés éve: 2015.

Avon

384 oldal

Sorozat: Scandal & Scoundrel





Fülszöveg:  LADY SOPHIE'S SOCIETY SPLASH

The youngest of the infamous Talbot sisters scandalized society at the Liverpool Summer Soiree, striking her sister’s notoriously philandering husband and landing him backside-first in a goldfish pond. And we thought Sophie was the quiet one…

When she finds herself the target of very public aristocratic scorn, Sophie Talbot does what she must to escape the city and its judgment—she flees on the back of a carriage, vowing never to return to London…or to society. But the carriage isn’t saving her from ruin. It’s filled with it.


ROYAL ROGUE'S REIGN OF RAVISHMENT!

The Marquess of Eversley was espied descending a rose trellis—escaping an irate Earl and his once-future countess. No lady is safe from Eversley’s Engagement Ending Escapades!

Kingscote, the Marquess of Eversley, has never met a woman he couldn’t charm, a quality that results in a reputation far worse than the truth, a furious summons home, and a long, boring trip to the Scottish border. When King discovers stowaway Sophie, however, the trip becomes anything but boring.

WAR? OR MORE?

He thinks she’s trying to trick him into marriage. She wouldn’t have him if he were the last man on earth. But carriages bring close quarters, dark secrets, and unbearable temptation, and suddenly opposites are altogether too attractive…



Yay, imádtam, annyira, de annyira imádtam, hogy mindjárt sírva fakadok! Egyenesen odáig vagyok Sarah MacLean regényeiért, Sophie és King története pedig beállt eme remek sorba. Már amúgy is tűkön ülve vártam ezt a könyvet, hisz azért valljuk be, egy év kicsit sok MacLean történet nélkül. A Never Judge a Lady By Her Cover-t tavaly novemberben olvastam, és egy ideig az is volt a legutolsó történetem az írónőtől. Mikor aztán bejelentette, hogy új sorozatba kezd, ment is a tenyérdörzsi. De arra nem is mertem számítani, hogy falni fogom a lapokat. Pedig tényleg megszokhattam volna már: ha Sarah ír, hozzám nem lehet szólni. Eme két makacs ember története igazi varázslat volt számomra. Totális, azonnali szerelem a részemről.

“What they say about you is right.”
“Which part?”
“You are no gentleman.”


Már a fülszövegen szétröhögtem magam. Tudtam, tudtam, hogy jön a szokásos MacLean-stílus: könnyed, humoros, néha komolyabb hangvételű, a végtelenségig bájos sztorira számítottam. Ezt meg is kaptam. Remek formába öntve. Minden pillanatát élveztem. Örökre a szívembe zártam.

Kb....

Nagyon bírom Sarah MacLean-ben azt, hogy olyan stílusban ír, ami mindenkit azonnal a történelmi romantika rabjává tud tenni. Sosem száraz, mindig izgalmas minden története. Van benne bőven huncutság, megvannak az adott kor társadalmi formái, mégsem érzem azt, hogy fulladoznom kellene. Nekem egyébként a másik oldallal sincs bajom, hisz imádom a történelmet, ergo mindegy, miről olvasok, csak legyen legalább kétszáz évvel korábbról. De az írónő szerintem még a fiatalabb korosztály is tudja arra sarkallni, hogy olvassanak ebben a műfajban. Ha annak idején nem KEW vagy éppen Julie Garwood regényit olvastam volna először, most tiszta szívvel mondanám azt, hogy Sarah MacLean a kategória nagyasszonya.

“Dammit, woman. Are you simply unable to be cautious?” He put an arm behind her back. “Lie down.”
She brushed away his assistance. “I was being cautious. When a lady awakes to find a scoundrel in her chamber, she removes herself from the bed.”
His reply was dry as sand. “In my experience, the exact opposite is true.”

“Yes, well, I question the company you keep.”

No, de akkor lássuk a történetet.
Már az első fejezettel megvett magának. Sophie-t már ismerjük a spin-off sorozatból (akkor ez most a spinn-off spin-off-ja?), tudjuk, hogy a Talbot lányok nem éppen botránymentességükről híresek, és tudjuk, hogy Sophie más. Oké, nem lesz ez mindig így. Mert jön King, és fenekestül felfordul mindkettejük élete. Egyetlen kósza ötlet, és már száguldanak is a végzetük felé. Ennél többet nem mondok.
King-ért természetesen odáig vagyok, tipikus makacs tulok. Épp ezért imádja majd minden olvasó.

“He was the Minotaur, trapped by her labyrinth. “

Sophie is nagy kedvencem lett, szerettem az attitűdjét, bírtam, ahogy King-et kezelte. Micsoda páros...
“I love you,” she vowed. “I’ll only ever love you.”
“How am I to deny you anything after that?”
She lifted her hips against his, testing the power of her movement, loving the way his eyes darkened at her touch. “You aren’t to deny me.”

Nos, MacLean jött, látott és újfent letarolt. Már nagyon-nagyon-nagyon várom 2016 őszét, mikor is egy kőfejű skótot kaparintunk majd kezeink közé.

2 megjegyzés:

  1. Most megesz a sárga irigység. Óriási kedvencem MacLean, de én csak az eddig megjelent magyar kiadásokat olvastam tőle, azokat pedig imádom, de nem győzöm kivárni a folytatást. Remélem ebben az évben már lesz új MacLean könyv, és aztán még egy, meg még egy, mert éhezem a történeteire. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :))
      MacLean tényleg egy csoda. Én is remélem, hogy kiadják az összes regényét nálunk is, mert mindegyik érték, igazi kincs. :)

      Törlés