2016. január 22., péntek

Cambria Hebert: #Junkie (GearShark #1)






Eredeti megjelenés éve: 2016.

Magánkiadás

315 oldal

Sorozat: GearShark






Fülszöveg: Drew Forrester is a total adrenaline junkie. His high of choice?
Cars.
The faster, the better.
He’s been making waves in Maryland’s underground racing circuit since he crossed the state line, and after speaking with him, we know he’s not hitting the brakes anytime soon.
So what exactly does it take to burn rubber and make a name for yourself in a world where the only rule is there are no rules?
You gotta be hungry…
You gotta have balls…
And you can never back down.
What’ve we learned here at GearShark?
Drew is all of the above.
We also know he’s got some secrets buried under his hood.
Secrets we think are loaded with octane and just might set the world of cars on fire.

Check out the full feature article inside…



(Goodreads) Istenem, istenem, istenem. Végem. Bőgök, mint valami kicseszett idióta. Pedig nem most fejeztem be a könyvet. És mégis... Ezt hívom én felfoghatatlan hatásnak. Ez a történet mély dolgokat mozgatott meg bennem. Egyszerűen. Nem. Tudtam. Letenni. Normálisnak tűnő értékelést is csak az első hullámok lecsengése után tudok írni.
Cambria megtette. Felülmúlta már ezzel az egy könyvvel is önmagát. Imádtam a Hashtag sorozatot. De ez a széria már most komoly csapást mért rám. Lemészárolta törékeny lelkemet. Tette ezt a legcsodálatosabb módon.
Könyvben nagyon ritkán lelem ekkora, színtiszta örömömet.
Megpengette szívem húrjait. Játszott rajtuk egy gyönyörű dallamot, felállt, elhagyta a színpadot.
Én pedig nem tudok mást tenni, csak könyörgök a következő részért.


Ez a sztori mindent vitt. Letarolt. Imádtam. Szabályosan rajongok érte. Olyan mélységeket tárt fel bennem, amikről még csak nem is tudtam.
Olyan remekül van megírva, hogy az már mesterműnek számít.

I always ate half his fries.
I had an addiction.
He was my enabler.

Besides, I paid him in tomato slices.

Nem volt túlzó. Olyan volt, mint a reggeli harmat a fűszálakon. Pillekönnyű. Mégis sokatmondó. A legjobb M/M könyv, amit valaha olvastam.

There was a constant war inside me. A constant fight.
Be near him. Stay away. Both were equally hard.
He was my best friend.

But he was more.

Trent és Drew kapcsolata egy kisbaba első lépéseihez hasonlítható: bizonytalan még, mégis tudja, hogy erre hivatott. Szerelmes vagyok a szerelmükbe. Ez nem is lehet vitás. Amellett, hogy ez az egyik legjobban megírt szerelmi történet, rengeteg emberi gyarlóságra hívja fel a figyelmet.
Nézzünk egy példát. Trent és Drew között egy súlyos incidens után lezajlott egy mindent elmondó párbeszéd:
"- Miért tették ezt veled?(Drew)
- Gyűlöletből. (Trent)"
Szerintem ezt nem kell tovább ragozni...

I wasn’t gay.

Except… maybe I was.

Tetszett, hogy imádott karaktereim is szerepet kaptak, a rivaldafényben mégis csak Drew és Trent álltak. Nem vitték el a sztorit, hanem meghagytak minden csillogást a srácoknak. Akikkel vigyázni kell, mert mindkettőbe azonnal, menthetetlenül bele fogsz szeretni.

I felt about Trent the way I felt about racing. Just as racing and cars were a part of me, so was he.
People said I had motor oil in my veins. I knew I bled just like every other man.
But I bled for Trent.

Trent az én édes kis "apróságom". Ez a halk szavú, olykor szégyenlős srác rögtön levett a lábamról.
Drew pedig, mint valami szőke hurrikán, pillanatok alatt magával sodort.
Imádtam bimbózó kapcsolatuk minden egyes rezdülését.

De ez a vég. Ez kegyetlen volt. Most, azonnal, rögtön ide nekem a második részt!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése