2016. január 15., péntek

Calia Read: Unhinge (Fairfax #2)






Eredeti megjelenés éve: 2016.

Ballantine Books

240 oldal

Sorozat: Fairfax






Fülszöveg: Victoria can’t recall much of her life before she came to Fairfax Hospital, but she prefers it that way. She holds her beautiful baby daughter, Evelyn, every day and that’s enough…isn’t it? But when Evelyn is taken from her, Victoria’s world begins to fray at the seams. It becomes apparent to her that the hospital walls aren’t the only obstacles standing between her and the outside world—Victoria has constructed a hall of mirrors deep inside, every false image a distraction from the trauma of her past life. A white picket fence, a family on the way…yet something feels amiss in her memories of a happy marriage. When a handsome stranger begins visiting Victoria, pressing her to remember her past, she struggles to separate real memories from refracted images she has created, knowing at last that only the truth can set her free.


“Sinclair, did you love me?”


Very slowly, he drops his hands and stares at me so intensely, so completely my hands start to shake. “I loved you then and I love you now.”

(Goodreads)Asszem' elájultam. Valaki öntsön nyakon egy vödör vízzel, esküszöm, ártalmatlan vagyok, nem fogok megharagudni miatta.
Ilyen nincs. És mégis van. Vagy még sincs? Á, tuti, hogy meghülyültem, köszi, Calia! Ismételten. Emberek, ez a nő veszélyesen zseniális könyvet írt. Megint. Komolyan csekkolnom kell, hogy akkor most fiú vagyok-e vagy lány, mert a pokol is összezavarodott bennem.
Nem gondoltam volna, hogy az Unravel szintjét meg lehet ütni. Már csak az újdonság varázsa miatt sem. Kétszer ugyanazt nem lehet eljátszani, meghúzni. Calia nem is tett így. Nem, bassztikálja meg a jegesmedve, még rápakolt egy lapáttal. Fergeteges, áll-lehuppantós, sokat sírós könyv. Ha szeretted az Unravelt, az Unhinge sem fog hidegen hagyni.


Féltem, hogy csalódni fogok. Mert nem egyszer jártam már úgy, hogy egy zseniális kezdés után lefelé fuvarozva a hegyről, hatalmasat csalódtam.
Hát, itt ez nem történt meg. (TG) Calia Read utánozhatatlan, megismételhetetlen. Egy született boszorkány.
Basszus, még most is ráz a hideg, nem tudom, hogy lesz most ebből bármilyen érdemleges értékelés. Na, valahogy csak összehozom.

“I’d risk anything for you,” he said.


I believed him.

Na, emlékeztek még a kisbabát ringató nőre? Igen, ő Victoria, Ő lesz most a főszereplő. End of story. És ezt nem azért írtam, mert tényleg csak ennyi lenne a sztori, hanem azért, mert életemben másodjára (első alkalom: Unravel) vagyok olyan helyzetben, hogy nem tudnék spoiler-mentes véleményt írni. Ha ezt itt most elkezdeném, törhetné rám az ajtót bármennyi kommandós, nem tudnám abbahagyni. Maradjunk annyiban, hogy ez a sztori arcon csap. Úgy, hogy még egy jó darabig ott is marad a nyoma.

“If you ever worry about us you just have to press your palm to your chest and feel your heartbeat. For as long as you still have a beating heart, you have my love.”

I laid my palm against my heart. He placed his hand over mine.

“Heartbeat?” he asked.


“Heartbeat,” I whispered back.

Ilyen is ritkán van, hogy locsi-fecsi Becca csőrére zárat rak valami.  De higgyétek el, ezt az élményt első kézből kell átélni. Én csak egy szerencsétlen, megtiport lelkű olvasó vagyok, aki arra biztat titeket, hogy olvassatok Read-regényeket. (Ha Calia így folytatja, én is a Fairfaxben fogok kikötni...)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése