2015. december 1., kedd

Linda Kage: The Girl's Got Secrets (Forbidden Men #7)





Eredeti megjelenés éve: 2015.


Magánkiadás


 423 oldal


Sorozat: Forbidden Men








Fülszöveg: Itt van egy "lány fiúnak öltözik" történet, egy kis rock'n' roll csavarral.

Remy Curran arról álmodik, hogy egy nap egy banda tagja lesz, de a csapat, ahova csatlakozni szeretne, nem vesz be női dobost. Így hát fiúként vesz részt a meghallgatáson...és tarol.

Azonban az, hogy a Non-Castro "Sticks-je" lesz, nem az, amire vágyik. Legtöbb idejét az köti le, hogy megtanuljon úgy járni, beszélni, viselkedni és inni, mint egy férfi.

De még nehezebb az elviselni, hogy a banda szívdöglesztő énekes, Asher Hart is úgy kezeli, mint egy pasit. Remy nem gondolta volna, hogy több lenne, mint egy csinos arc és egy remek hang. De Asher több mint tökéletes. Tökéletes számára.

Mikor a szerelem és a hazugságok összegabalyodnak, Remy-nek fent kell tartani az álcát, vagy mindent elveszít. De kit gondolta volna, hogy a hazugság, ami ahhoz kellett, hogy elérd az álmodat, meggátol abban, hogy egy még nagyobb a tiéd legyen?


"Asher Hart didn’t need some fancy seduction to draw a woman in. He just had to be himself for me to want him. Bad."


Nem, nem, nem, nem. Linda Kage nem tud csalódást okozni! Hihetetlenül nagy kedvencem mind ő, mind ez a sorozat. És így, a hetedik rész folyamán is tudja ugyanazt a szintet hozni, mint az előző részeknél. Oké, tudjátok, a Be My Hero-t semmi sem tudja felülmúlni, de mindegyik eléri azt a bizonyos hatást, ami miatt azt mondom, hogy igen, így néz ki egy igazán nekem íródott történet. Képes mindig valami újat húzni. Legyen szó itt hímprostiról, bártulajdonosról, vagy éppen jelen esetben zenészről, még mindig el tud varázsolni.
A hatodik rész bejelentése előtt azt hittem, hogy Asher barátom sztorija következik. De nem ő jött, még pihent egy kicsit, és a hetedik részre totálisan beérett. Imádom a lány fiúként pózol sztorikat, habár ezért a rockbandás dologért nem dobálom szanaszét a bugyimat. És mégis, az egyik kedvenc részemmé vált a sorozatban.



Nem tudom egyszerűen elmagyarázni, mi van ezekben a könyvekben. Egyszerűen megfoghatatlan a bennük rejlő varázs. Linda olyan bájjal ír, ami bármikor képes vigyorok százát kicsikarnia belőlem.
Ő is azon írok közé tartozik, akik könyveit minden olvasás imádónak kötelezőszerűen olvasni a kellene. Pillanatok alatt megtalálja a harmóniát a szenvedély, szerelem, dráma és izgalom között. Olyan... tiszta minden könyve. Csodálatos, káprázatos, örök. És ez alól Asher és Remy története sem kivétel.

“I love that smile,” I admitted. “I want to steal it all for myself so you’ll never be able to smile at anyone else the way you’re smiling at me right now.”

Mint azt már említettem, szeretem az ilyen álcázós sztorikat. Éppen ezért kíváncsian vártam, hogy Linda mit kanyarít belőle. Azt kell mondjam, az egyik legjobb történet ebben a kategóriában. Mert rengeteg összetevője van, ami miatt klasszikus szintekre tud emelkedni.


“You don’t know this yet,” he told me, his voice full of sleep. “But I’m going to keep you. We’re going to make this work, language barrier or not. Because nothing has ever been that amazing.”

Asher-ért rajongok. Egy olyan tiszta lélek ez a srác, mint...hoppá, mint Pick. Hát nem véletlenül lett ő is hatalmas kedvencem, hisz ugyanaz, mint Pick, csak kicsiben.
De aki mindent vitt, az Remy volt. Egyszerűen imádtam ezt a csajt. Talpraesett, vagány, érzékeny, helyén van az esze, és tudja, mi a legfontosabb számára - még ha nem is rögtön. Rengetegszer megmosolyogtatott, imádtam, amikor Sticks volt.
Hihi, Mozart-ot is kiemelném, huncut kisfickó.

És itt ejtenék néhány szót arról, hogy mennyire imádtam azt a tényt, hogy a többiek is visszatértek. Míg Jay Crownover esetében felettébb nyomasztó a régi szereplők jelenléte, ebben a sorozatban az előző szereplők üde színfoltként pompáznak legújabb főhőseink mellett.
Pick az, aki már azzal mosolyt tudott csalni az arcomra, hogy megjelent. De most felsorolhatnék mindenkit, mert egyszerűen nem tudok nekik ellenállni.


"The first person I wanted to call was Remy. Hell, she was the only person I wanted to call and tell.
And that told me everything, right there.
So, she’d lied. She’d had a reason and it had never been to hurt me. She’d apologized and was truly sorry. I could get over that. Because, fuck, I loved her."

Imádtam, és imádni fogom, amíg csak bírom.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése