2015. december 26., szombat

Jessica Park: Lélegezz velem! (Left Drowning #1)




Eredeti megjelenés éve: 2013.

Eredeti cím: Left Drowning

Könyvmolyképző Kiadó

440 oldal

Fordította: Komáromy Rudolf

Sorozat: Left Drowning



Fülszöveg: Szülei halála után Blythe McGuire-t magával rántja a gyász, alig tud a felszínen maradni, miközben a Matthews Egyetemen az utolsó évén igyekszik átvergődni. Aztán egy véletlen találkozás mindent megváltoztat: tagadhatatlan vonzalom ébred benne a sötét hajú végzős, Chris Shepherd iránt, akinek a múltja talán még sajátjánál is bonyolultabb. Ahogy a kapcsolatuk elmélyül, Chris magához téríti a lányt a bódulatból, ami azóta fojtogatja, hogy egy tűzeset megfosztotta a fél családjától. Blythe gyógyulni kezd, lassan meg is szereti a fiút, aki segít neki új utakat találni a gyönyörhöz és önmaga felfedezéséhez. Ám miután Blythe nyugodtabb vizekre evez, rádöbben, hogy Christ még mindig nyomasztja családjának fájdalmas múltja. A sötét örvények a mélybe húzzák a fiút, és talán Blythe az egyetlen, aki megóvhatja a vízbe fúlástól.


Mérhetetlenül csalódott vagyok. El se merem hinni, hogy ezt a ... valamit a Flat-Out Love sorozat szerzője írta. Oké, szerintem egy kicsit a fordítás is ludas - erre lent bővebben kitérek majd -, de akárhogy is forgatom ezt a történetet, nem tudok vele zöld ágra vergődni.
Pedig az elejét egyszerűen imádtam, elismerően csettintettem is, hogy "igen, ez tuti klassz lesz". Hát, nudli. Kérdezhetitek, hogy nem-e estem abba a hibába, hogy nagysikerű sorozatához hasonlítottam ezt a sztoriját is. Jelentem: nem, és nálam ez sosem tényező, hisz akárhogy is nézzük, sosincs két hasonló sorozat. Itt ráadásul még a témák sem éppen egybevágóak. Szóval nem, eszembe se jutott, hogy Mattékhez mérjem jelen regényt.
Hogyan lett egy remekül induló sztoriból a legsziruposabb, legbanálisabb hablaty, amit valaha olvastam? Íme:

Tisztázzunk valamit: Jessica Park számomra garancia. Éppen ezért gondoltam, hogy ezt a sorozatát sem szabad kihagynom. Simán előfordulhat, hogy mostani csalódásomban benne van egy piciny egykedvűség is, hisz a sorozat mindkét része már jó ideje landolt Amazonos kosaramban, és mégsem éreztem komoly késztetést arra, hogy elolvassam, inkább megvártam a magyar megjelenést. De így csak dupla sokk ért.
Egyrészt, kaptam egy hatalmas nagy klisémaszlagot a sztori "személyében". Egyszerűen semminek sem volt értelme. Maga a "rejtély" is felettébb könnyen kisilabizálható - ami nálam ugye általában nem is zavaró tényező, mert rohadtul tudok tojni erre, ha a történet viszont magával ragad -, szerelmeseink pedig kicsit érzelmileg túlcsordulnak, de egyben tökhülyék is, nagyon ritkán viselkednek ésszerűen. És aztán ezzel az a pillanat is elérkezett, hogy kiadom magamból: egy életre elegem van a nyomorult, sötét sorsú kamaszok alkotta, szerelmesnek a legnagyobb jóindulattal sem nevezhető, hisztérikus pattogásokból! Jó, írjanak róluk, mert némelyik szörnyen megható, de amikor már ezredjére olvasom újra ugyanazt a történetet, csak más címmel, más író tollából, akkor már a falat kaparászom, és inkább repítem a könyvet az ablakon. De ahogy látom, épp ennek van piaca, szóval nekem akkor jobb, ha megmaradok a maffiás, erotikus cuccaimnál? Ha ez kell, én  tényleg nem piszkálom még bottal sem meg ezeket a bigyókat, inkább jöjjön a cselszövés és a töménytelen erotika. Az olyan írók/írónők, akik igaz problémákkal teleszőtt történeteket írnak meg menjenek bébiunikornisokat árulni, mi?!
A másik zavaró dolog: odáig voltam a sztoriért... egészen addig, míg Blythe és Chris el nem jutottak az ágyig. Onnan szakadt a cérna. Hisz a szex minden felülírt ezek után. Blythe viszkető micsodájú szexmániás csirke lett, Chris pedig...jó, őt hagyjuk, nem fecsérlem rá a szavakat.


Egyik főszereplő sem tudott közel kerülni hozzám.
Blythe kerek-perec hülye, Chris-t pedig egyenesen megvetettem, mert egy gerinctelen féreg. És ne gyertek a hányattatott sorsú gyerekek dumával, mert ez a jelenség a rengeteg szex mellett igencsak eltörpült. Pedig tudjátok, hogy engem nem zavar a sok lepedőakrobatika egy-egy könyvben. A maga kategóriájában nem is. Ebben a műfajban inkább legyen normális mennyiségű, és sose menjen a történet kárára. Sajnos, ezt az írónő itt nem tudta kivitelezni, nagyon csúnyán átesett a ló túrósabbik oldalára. Kimondjam? Ízléstelenül sokat kufircoltak. Igen, ezt én mondtam, aki imádja a "pornóregényeket", kiskezét csókolom. Így remélem, érthető az ellenérzésem.
Nos, egyedül talán Sabin volt az, aki az érdeklődés igen halovány szikráját ki tudta pattintani jéggé vált szívemben. Kész, vége, ennyi.

És akkor pár szót a fordításról is.
Azt hittem, a Leo-nál produkált valaminél nincs lejjebb. Van, higgyétek el. Ez is egy példa volt erre.
Örülnék, ha szerencsétlen fordítók kapnának egy szinonimaszótárt is a munkaszerződésük mellé. Mert ebben a könyvben csak dugtak. Mást nem tudtak. Meg mi a lóf*sz a KEBELFÉK?! Ha jól sejtem, melltartó a helyes megoldás, de hogy kebelfék? Alap öt szinonimát tudnék mondani, és a cicifix csak egy közülük. Kebelfék, basszus, kebelfék...
Nem fecsérlek itt több időt. Feladom.

Hatalmas meglepetés ért, most a negatív fajtából. Ha a következő rész normális lesz, azonnal megkövetem magam, de nem kapkodom el az olvasást. Mindenkitől elnézést, de úgy érzem, jogom van a szabad véleménynyilvánításra.

6 megjegyzés:

  1. Kebelfék... jesszumpepi, mindig tanul valamit az ember. :D Nagy kedvencem a new adult műfaj, de tényleg kezd uncsi lenni a sok hányattatott sorsú, és titkokkal küzdő fiatal szerelmes élete. Sajnálom, hogy a fordítás ennél a könyvnél is gyatra lett, jó lenne, ha a KMK inkább kevesebb könyvet adna ki, de jó fordítással, nehogy az Ulpius nyomdokaiba lépjen.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ugye? Nyelvújítást érzek a levegőben....:D Tényleg nem rossz műfaj, de igazad van, szinte mindig csak ilyenekről olvashatunk. Ott a pont! Én is attól tartok, hogy ulpiusi ösvényre tévednek...

      Törlés
    2. Az ilyen újításokat inkább hagyják a fenébe. :D A soha határa óta elárasztanak a new adult könyvek, és szinte mind klón. Gondolhatod, milyen nagyszerű érzés volt elolvasni Tarryn Fisher: The Opportunist könyvét. Felüdülés volt ellenszenves szereplőkről olvasni, odáig vagyok a regényért.

      Törlés
    3. Igen...:D Pontosan! Ó, én is hogy imádom azt a regényt! És látod, az milyen sok lehúzást kap... Tisztára olyan, mintha sokan el lennének butítva, vagy nem is tudom. :S

      Törlés
    4. Szerintem sokan félnek az új dolgoktól. Vagy csak azt látják, hogy nincs jobb a makulátlan szerelemnél, ahol a csaj jó, a srác is kész csoda, és milyen klassz, hogy együtt fognak megöregedni. Ez jó is, de túl sok van az ilyen sztorikból. Kell valami más. Aki pedig nem tudja a merészebb sztorikat feldolgozni, lelke rajta. Elfogadom. Meg igazából csak az érdekel, hogy nekem tetsszen. :) Ahhoz pedig nem elég egy pofás alapsztori, kellenek a jól megírt karakterek, a jó írói stílus. Nemrég olvastam olyan könyvet, amiről ódákat zengtek, hogy ilyen, meg olyan klassz, mert merész témához nyúlt, a szereplői f@szák, meg hogy húúúú az egész. Szerintem inkább juj, mert az írói stílus még nem kiforrott.

      Törlés
    5. Nincs mit hozzátennem, remekül megfogalmaztad minden gondolatomat. :))

      Törlés