2015. december 20., vasárnap

Egy másik vélemény - Leiner Laura

Halihó!

Először egy picit enyém lesz a szó. (Az önző tyúkja, ejj!) De ígérem, nem tartalak fel sokáig Titeket. Szóval, most indul egy új rovat a blogon, mint a címből is látszik, az "Egy másik vélemény" nevet kapta. Lényeg, hogy szeretném, ha minden hónapban lenne egy "bátor" jelentkező, aki az általa választott témában, könyvről, könyves élményről, íróról, vagy akármilyen könyves dologgal kapcsolatban megosztaná velünk a véleményét. Én már most élvezem, remélem, sokan beszálltok majd. Ha pedig kedvetek van, időtök engedi, szerintem jólesne egy kis visszajelzés is.

Most Mátyás Petra vállalta magára, hogy ír egy ilyen kis összegzést, méghozzá Leiner Laura könyveiről. És pont jól jött ki a dátum, hisz a *SPOILER* SZJG főszereplői december 20.-án váltak egy párrá. Lássuk, hogyan alakult könyvről könyvre Petra és a kortárs magyar irodalom fényesen ragyogó csillagának kapcsolata!


"Egy igazi könyvszerető ember nemcsak olvassa a könyvet. Hanem szereti is." - Leiner Laura


Először 2012-ben találkoztam Leiner Laura munkásságával. Ő volt az első magyar író, akitől könyvet vettem a kezembe és neki hála ma már kicsit jobban viszonyulok a magyar irodalomoz. Akármikor rossz kedvem van, vagy nincs mit olvasnom, esetleg szimplán kikapcsolódnék, csak felkapok egyet és beleolvasok.
Mondhatni, igazi fan voltam, bár mostanra ez a fajta lelkesedés kissé lecsökkent, még mindig izgalommal tölt el, ha új könyv kerül a boltokba. Valamint igényt tartok a kitűzőkre és egy Fogd Be Aszád pólóra. :D

De akkor térjünk rá ténylegesen a könyvekre. Természetesen nem is kezdhetném mással, mint a Szent Johanna Gimivel.
A hatodik rész már eléggé megviselt állapotban van (ez a kedvencem, nincs mit tenni), érettségi alatt pedig, amikor már túl sok volt a tétel, a nyolcadik könyvet lapozgattam előszeretettel.
Igaz, 16 évesen sem tudtam azonosulni Renivel (tény, hogy sosem voltam az a stréber típus, általában én tanulás helyett is olvastam), és újraolvasva már látom mennyit szenvedett fölöslegesen (valamiért a női főszereplőkben ez az egyik közös tulajdonság), de akkor (és még most is) úgy gondolom, érdemes végig követni azt a négy évet. Cortez maga a megtestesült tökéletesség…vagyis, igazából mégsem. Persze, ő a totál menő, mindenki álma pasi. Gitározik, énekel, tud rajzolni, több nyelven beszél és még sportos is…aki eddig várt egy Cortezre, azzal sajnos közölnöm kell: ő tényleg csak a könyvekben létezik (bár ha valaki ismer egy éppen facér 20-25 év közötti ilyen srácot, bártan keressen meg, mert szívesen fogadom a társaságát…na jó, csak vicceltem).
A szereplőkről sok rosszat nem tudok mondani, volt amikor idegesített egy-kettő, aztán természetesen vannak örök kedvenceim is (Zsolti… ).
A borítók az elejétől fogva tetszettek, persze itt is vannak favoritok, de ez lényegtelen.

Miután véget ért a négy év, a kedvenc B osztályunk leérettségizett, és mindenki új utakra tévedt, megérkezett az olvasókhoz a Bábel. Ha választani kéne egy, és csak egyetlen egy kedvenc könyvet Laura könyvei közül, azt hiszem, ez lenne az (bocsi, Nagy Márk). Bár természetesen ebben is kijutott a szenvedés Zsófi részéről, de ezt kompenzálta a már sokkal elérhetőbbnek tűnő Szasza, a beszólások és a még kedvelhetőbb baráti társaság. Mivel szerény személyem még nem volt fesztiválozni, szuper volt ilyesmiről olvasni. Hozzáteszem, (azt is) imádom Laurában, hogy olyan témákhoz nyúl, amit még nem láttam könyvespolcokon. Csak a sorozatoknál azok a fránya függővégek…
Szerintem ennek lett a legjobban sikerült borítója, tetszenek a színei, és amit ráraktak.

Aztán jött valami, amire nem számítottam. Az Akkor szakítsunk. Egy szilveszteri éjszaka, amit bár ne olvastam volna. Ebben a könyvben minden zavart, a női és férfi főszereplő, a többi karakter (kivétel Szilveszter…és nem, nem az ünnep, hanem a csávó). Ebből minden hiányzott, amit eddig megszoktunk és nem pozitív értelemben, nem volt ominózus legjobb barátnő, nem volt kedvelhető pasi és a vicces beszólásokat, poénokat is kispórolta az írónő ebből a regényből. Nem is értettem, miért szakítottak a főszereplők, mivel a „bonyodalom” annyira semleges volt, amit még simán meg lehetett volna beszélni…mindegy.
De, hogy ne csak lehúzzam ezt a könyvet, megjegyzem, ennél is szép borítót hoztak össze.


A végén pedig jöjjön az aktuális sorozat, amit még az SZJG-nél is jobban kedvelek. Igen, emberek, kimondtam. Az alapötlet, a szereplők és úgy minden szimpatikusabb ebben az esetben. Na jó, az Illúzió borítója kivétel, de a kivétel erősíti a szabályt.
Szóval, nézzük csak Bexit. Van egy rossz szokásom: előre elolvasom a véleményeket…valahogy mindig olyanokat szoktam kifogni, amiben nemtetszésüket fejezik ki az illetők, szóval most nem követtem el ezt a hibát, és csak azután kezdtem böngészni más olvasók véleményét, miután megszületett az enyém. Nekem nagyon tetszett az egész, sokat nevettem rajta (természetesen), és volt valahol, ahol elszorult a torkom (nem, ezeken a könyveken nem sírok). Rebeka a legjobb főszereplő, akit eddig megalkotott Laura. Szenved, de nem túl sokat és nem nyilvánosan, vicces beszólásai vannak, tetszik a stílusa és már a legelején megkedveltem a karakterét. Nagy Márkról ez már nem mondható el, a Késtélben egyáltalán nem fogott meg, nem emlékszem, hogy lett volna olyan jelenet, amiben azt mondtam volna, „na, akkor én most márker leszek”, aztán a Hullócsillagban ez megváltozott. Még mindig egoista, de ettől annyira életszerű az egész, mivel nem egy tökéletes srácot nyomtak az orrunk alá, hanem egy olyat, aki még a hibái ellenére is szerethető. Természetesen azóta „Team Márk”, meg minden.
És akkor az egyetlen negatívum, ami felett nem tudok elsiklani…az az Illúzió borítója. A színvilág természetesen megmaradt, hogy ne lógjon ki a többi közül. Megértem én, hogy kiadót váltott az írónő, de egy ilyen borító kész katasztrófa. Nem akarok én megsérteni senkit, de nekem nagyon tetszett az a megoldás, ami eddig volt. Ez kilóg közülük, de azért nagyon remélem, nem nyomják ki új borítókkal az eddig megjelent regényeket, akkor sírni fogok.


Szóval, ez lenne az én véleményem. Szeretem Laura könyveit, igaz már nem azzal a rózsaszín szemüveggel nézek a könyvekre, mint anno, de egyszer mindenki felnő (haha), és csak ajánlani tudom mindenkinek. Természetesen, ezzel nem azt mondom, hogy mindenkinek tetszik, kapásból két-három embert fel tudok sorolni, aki erre rácáfolna, és megrázná a fejét, hogy „hát, nekem ez nem jön be”, de alig várom, hogy a húgaim kezébe nyomjam a könyvet, hogy „tessék, olvass”, és megnézzem, hogyan viszonyulnak hozzá. Nekem teljesen megváltoztatta az addigi hozzáállásomat.

♪♪Tracklist:♪♪


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése