2015. december 7., hétfő

Brigid Kemmerer : Thicker Than Water






Eredeti megjelenés éve: 2015. (december 29.)

Kensington Books

432 oldal






Fülszöveg: Thomas Bellweather nincs régóta a városban. De ez épp elég arra, hogy friss házas édesanyját meggyilkolják, és hogy új mostohaapja rendőr kollégái őt gyanúsítsák.

Nem mintha lenne bizonyíték. De az a helyzet, hogy mielőtt Thomas Garretts Mills-be érkezett, mindössze egy gyilkosság volt húsz év alatt.

Egyedül Charlotte Rooker hisz neki, a lány, akinek mindhárom bátyja rendőr, és akinek puha keze és édes domborulatai veszélyt jelentenek Thomas számára. Charlotte barátnője volt a másik gyilkosság áldozata. És szeretne válaszokat kapni.

Válaszokat, amik mindkettejük végzetei lehetnek, és amiket Thomas a sírba vinne magával...


ARC was provided by the publisher in exchange for an honest review.

Ohó, erre aztán abszolút nem számítottam! Ezzel a könyvvel végig kardélen táncikáltam, hogy aztán az írónő egy suhintással le is csapjon onnan. Abszolút nem ezt vártam.
Pár napja a NetGallery-n ütöttem el a nem létező időmet, ahol aztán összeismerkedtem a könyvvel. Igen, tudtam, hogy nem ez Brigid első könyve, de tudjátok, hogy lázadó vagyok, így nem is volt kérdés, hogy ráteszem a tappancskámat. És mikor aztán megérkezett az ARC, neki is fogtam. Hogy aztán két nap múlva a földdel egyenlővé tegyen. Mert egyszerűen nem hittem a szememnek, mikor jött a bumm. Nem, egyáltalán nem számítottam rá. Ilyen az, amikor egy történet képes kimondottan meglepni. Mert én elég sűrűn a dolgok elébe szoktam szaladni, de ezt a fordulatot nem láttam közeledni. Hogy miért, azt nem tudnám megmondani. Csak emelgetem a kalapomat, és elismerően dünnyögök. Ez a könyv kötelező darab, az év egyik legnagyobb - legpozitívabb - meglepetése.


Ránézel a fülszövegre, mit vársz? Hétköznapi tinisztorit, némi csavarral? Én is így voltam vele. De Kemmerer (basszus, ötödjére tudtam rendesen leírni a nevét) asszonyság jó nagy fügét mutat, a markába röhög, és jól kitol velünk. Ez a történet jobb, mint a GR-en a 4.0 alatti átlag.
Már maga a borító is meseszép, de - és most következzék a Rebeka-féle klisé - a történet alatta az, ami mindent visz. Említettem már, hogy mennyire meglepett? Még mindig Hápi kacsa módra brekegek - vagy azt a béka szokta? Mint látszik is, totálisan össze vagyok zavarodva.

Már az elejétől kezdve magához láncolt, hisz kimondhatatlan módon érdekelt, hogy mégis mi a cickafarkért akarják mindenáron rákenni a gyilkosságo(ka)t erre a szerencsétlen Thomas gyerekre. Ez már önmagában adna egy klassz sztorit. De amikor Brigid ledobta a bombát...innye, Boris néni, hát hun marad a pálinka? Fergeteges.

Valami hihetetlenül utáltam Rooker-éket. Egy ideig Charlotte-ot is, és aztán jött a már jó sokat emlegetett fordulat, és minden értelmet nyert.
Thomas-t teljes szívemből imádtam. Egy elveszett kis lélek. Nem elég, hogy édesanyját meggyilkolták, de mindenki őt gyanúsítja. Egyedül egy bájos lány, Charlotte áll mellette. Aztán ez a a bizalom is meginog.
Charlotte is egy szimpatikus szereplő, illik odafigyelni rá.

A vége az egyetlen, ami egy kicsit sántít. Kissé összecsapottnak tűnik, amiből egy dologra tudok következtetni: sorozat lesz ebből. Aminek nagyon, de nagyon örülnék, mert imádtam Brigid stílusát, magáért a történetért pedig egyenesen rajongtam.

Szeretnék még sok ilyen meglepő történetet olvasni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése