2015. december 23., szerda

Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok (Ambrózy báró esetei #2)






Eredeti megjelenés éve: 2015.

Könyvmolyképző Kiadó

560 oldal

Sorozat: Ambrózy báró esetei





Fülszöveg: 1900 ősze. Budapest székesfőváros a perzsa sah látogatására készül. A titokzatos keleti uralkodó teljes udvarházával egyetemben járja be Európát, mindenhol rendkívüli érdeklődést, sőt rajongást váltva ki. Rudnay Béla rendőrfőkapitányt azonban egészen más nyomasztja: kereken hét olyan gyilkossági ügy aktája hever az asztalán, amit a legkiválóbb detektívjei sem voltak képesek felderíteni. Az eltűnt Hangay Emma kisasszony megtalálására tett kudarcos kísérlet után Ambrózy báró elvállalja eme különös eseteket, melyek teljességgel érthetetlenek. Vajon a ferencvárosi szatócs miért ölte meg a Bécsből öngyilkossági szándékkal Budapestre érkező festőt – a frissen alkalmazott cselédlány miért mérgezte meg úrnője édesanyját, akit addig sohasem látott – a hamburgi kémiatanár miért utazott Triesztbe, hogy ott a vonaton lelőjön egy általa sohasem látott, tízéves kisfiút – és a pesti kocsmárosnak ugyan mi oka lehetett vidékre ruccanni, hogy aztán a puszta közepén meggyilkoljon egy idős cselédasszonyt? A minden lében kanál Hangay Mili kisasszony és az ő morc bárója nyomozásba kezd, nem tudván, hogy életük máris veszélyben forog.A Leányrablás Budapesten című, nagysikerű regény folytatásában a szerző tíz valóban megtörtént, a korabeli sajtó által dokumentált esetre igyekszik fényt deríteni, miközben e szép, izgalmas, békebeli korban valóban élt személyek és valós helyszínek sorát szerepelteti. A nyomozás csak most veszi igazán kezdetét!

 A manóba! Ez a rész még az elsőt is felülmúlta! Hihetetlen, amit Böszörményi Gyula alkotott. Ismét. Nagyon ritkán adódik olyan, hogy egy író nemhogy hozni tudja az első kötet színvonalát, még simán rá is pakol egy lapáttal. Egyenesen rajongok ezért a sorozatért. Még álmomban is Miliékkel caflattam Budán és Pesten, végigjártam Triesztet a báró úrral, majd csatlakoztam Tarján Vilihez, aki néha-néha betért a Tabánba. Izgultam Kardos Ciliért, Annáért, Fecskáért és a kicsiny Máriért, követeltem, hogy az igazság csapjon le a Hül famíliára.
Ebből a pár sorból is látszik, hogy a könyv nem csupán vaskos, hanem tartalmas is. A felépítése megint remek, imádom a több szálat, a több szemszöget. Számomra ez a sorozat örök kedvenccé vált. Ilyenek kellenek a magyar irodalomba. Nem győzöm minden felé ajánlgatni. Az pedig, hogy rengeteg magyarázat, lábjegyzet van benne, számomra csak növeli az élményt, még nagyobb elismeréssel tekintek az íróra is, hisz Vöröspöttyös könyvként sok fiatal kezébe kerülhet, így pedig még tanulnak is. Ez a sorozat egy igazi érték.

„Gyengébbik nem? Jaj, papuska, miért is kaptam tőled olyan kifogástalan nevelést? Ha csak egyetlen pillanatra is megfeledkezhetnék róla, hogy úrilány vagyok, aki soha, semmilyen körülmények között nem pofoz és nem rúg bokán öntelt ifjú bárókat, hát én úgy, de úgy megmutatnám ennek a hólyagnak…”

Nem lehetek elég hálás - nevezzük nevén - Judit barátnőmnek, hogy karácsony-szülinapomra a Leányrablás Budapesten-t kaptam meg. Ha akkor nem nyomja az orrom alá, 2015 két ilyen csodával kevesebb lenne számomra.
Nagyon, nagyon ritkán adódik olyan, hogy ennyire bezsongjak, főleg egy magyar író könyve miatt. De immár végleg elástam honfitárs íróinkkal a csatabárdot, bármire nyitott vagyok.

Nem lesz ez most hosszú értékelés, hisz érdemileg én semmit sem tudnék a sztorihoz hozzátenni. Azzal meg, hogy még vagy húszezerszer elmondom, mennyire imádtam, senki sem megy semmire.

„A rendőrök maguk előtt taszigálva a szoba közepére állították Tarján Vilit, aki előreugró állát felvetve igyekezett bátornak mutatkozni.
- Én, kérem, nem csináltam semmi rosszat – mondta.
- Nem-e?! – bömbölte Rudnay, egyenesen a fiatal tudósító arcába, majd a fotelben ülő holttestre mutatott. Akkor az ott kisnyúl?
- Nem, kérem – felelte Vili kissé elbizonytalanodva. Az ott néhai Tayfeld titkár.
- És vajon mitől néhai? nyaggatta tovább a főkapitány.
- Úgy vélem, hogy a koponyájába fúródott golyóbistól – sóhajtott Vili.”

Nagyon tetszett a történet összetettsége, imádtam benne azt, hogy minden szereplőnek eszméletlen különleges személyisége van.
Richárdunk még mindig morc, ám feloldódni látszik.
Mili naivitását, elmésségét imádom. Ez a csaj mindenkori kedvenc hősnőm.
Agáta mama - imádom az öreglányt, számomra olyan, mint Madame Adelaide Bonfamille *kuncog*


De Terka néni, Gáspár bácsi, Isti és Bogi is a szívembe lopta magát.
A másik szálról Cili, Anna, Mári és Fecska hamar hozzám nőttek. Őket is nagyon szerettem. Kíváncsi vagyok további sorsukra.

Ajj, totális függő lettem, mert bármit megtennék, hogy a harmadik rész a kezeim között lehessen...mondjuk már most!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése