2015. december 18., péntek

Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (Ambrózy báró esetei #1)





Eredeti megjelenés éve: 2014.


Könyvmolyképző Kiadó 

336 oldal

ISBN: 9789633734407






Fülszöveg:  1896-ban, a Milleniumi Ünnepségek forgatagában nyoma vész Hangay Emmának, a Marosvásárhelyről érkezett 16 éves leánynak. Négy évvel később titokzatos távirat érkezik tőle, amit jóval az elrablása után adott fel. Húga, a 17 éves Mili kisasszony azonnal a fővárosba utazik, ahol kezdetét veszi a rémálom, melyben egyetlen támasza a jó hírű, ám igen zord természetű mesterdetektív, Ambrózy Richárd báró.



Teremtőm! Hát, erre nem számítottam. Igen, mondták, hogy ez egy jó könyv. De azt, hogy ennyire fenomenális, na, azt kifelejtettétek. Habár, mintha barátnőm, akitől tulajdonképpen kaptam ezt a könyvét, állította, hogy remek. Arra azonban nem is gondoltam, hogy egy magyar író könyve képes azt hozni, mint bármely más külföldi író. Talán a lehidaltam szlenggel tudom most legjobban kifejezni magam. Új kedvenc magyar írót avattam Böszörményi Gyula személyében. Egyszerűen lenyűgözött a stílusa, a könyv légköre pedig egyenesen magával ragadó. Ráadásul, az újkori Magyarország számomra oly' kedves történelmi pillanatát dolgozta föl. A borító is káprázatos... Anyám, hát van itt bármi kifogásolnivaló? Nincs rá nagy esély. Egyedül talán a régi kifejezések néhol erőltetett használatát róhatnám fel, de nem fogom, mert minden más remek dolog a háttérbe szorította. Csak olvastam. olvastam, nem bírtam lerakni. Innentől kezdve még az is előfordulhat, hogy félreteszek minden magyar íróval szemben támasztott ellenérzést. Mert, ha némelyik csak fele annyira elvarázsol, mint ahogy azt tett Böszörményi Gyula, már nyert ügyük van.
"A leány, aki alig egy hete érkezett Marosvásárhelyről, s most egy konflis bakján ülve a Vársoliget felé tartó királyi menetet nézte, ebben a percben úgy érezte, hogy ő bizony Tündérország kellős közepébe csöppent." 
A történet zseniális. Imádtam benne a több szálat. Tetszett, hogy egyrészről olvashatunk a leányról, másrészről viszont Mili buksijában vagyunk, majd néha átruccantunk Marosvásárhelyre is. Ez a három nézőpont remekül össze lett hangolva.
Különösen tetszett benne, hogy nem volt tömény. Rengeteg információ van benne- már a nyomozói szál miatt is -, de egy pillanatra sem éreztem azt, hogy belekavarodtam volna.
A korabeli Budapest remekül lett ábrázolva. Szinte olyan volt, mintha én magam is együtt szelném a város utcáit Milivel és Ambrózy báróval.
„Csendben meredtem az előttem lévő tojásra, melynek héján apró
repedések futottak szerte, s csak arra bírtam gondolni, milyen különös
hármast is alkotunk mi most az asztal körül. Egy idős, fekete főkötős
grófnő, meg a félkarú fia, és persze én, a Marosvásárhelyről
szalajtott polgárlány, akik a reggeli mellett ülve olyan
természetességgel beszélgetnek egy közeli tébolydában elkövetett
gyilkosságról, mintha az úri etikett épp valami ilyesmit várna el tőlük!"
A szereplők pedig elsőosztályúak.
Miliért szabályosan rajongok. Azon ritka női karakterek egyike, akik képesek voltak arra, hogy maguk mellé állítsanak. Már az első perctől kezdve tudtam, hogy nagyon jól kijövünk majd egymással. Ez így is lett. Nagyon remélem, hogy a második részben is komoly szerepet kap.
Richárd. Jajj, atyám, ez az ember. Néha a falra másztam már tőle, de a végtelenségig bírtam. Kicsit rideg, kicsit előítéletes, de egyszer még tuti, hogy leolvad róla a jég. Őt is azonnal a szívember zártam.

A vége egyenesen gyilkos. Letelnek az ünnepek, és azonnal rá is teszem a kezemet a következő részre. És bízom benne, hogy a harmadik rész is hamarosan kiadásra kerül.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése