2015. december 16., szerda

A.M. Johnson: Still Water (Forever Still #2)






Eredeti megjelenés éve: 2015.

Blue Tulip Publishing

263 oldal

Sorozat: Forever Still






Fülszöveg: Miután gyerekkori barátja visszautasította, Todd Dixon hátat fordított a szerelemnek és a hamis ígéreteknek.  Három évvel később új városban él, életét új bárjának, albumok rögzítésének és egyéjszakás kalandoknak szenteli.

Lily Spring csak a a vérében pezsgő zenét ismeri, de egy árulással átszőtt éjszaka után, ami tragédiába torkollt, zenészi álmai a semmibe vesznek. Most egy új városban találja magát, egy olyan testvérrel él, akit alig ismer, és van egy álma, amit muszáj beteljesítenie.

A férfi minden, amire nincs szüksége: makacs, mint az öszvér, szexi, mint a bűn, a teste pedig legalább olyan bűnös, mint a hírneve. Ami még rosszabb, ő az új főnöke, és a jegy arra, hogy elérje, amit akar.
Amikor a két sors összefonódik, a tűz pedig a tetőfokára hág, vajon több lehet ebből a dologból, mint azt gondolták volna?
Ez nem csak egy szerelmes történet.
Ez egy történet reményről, megbánásról és második esélyről.
Készen állsz?


Kérem szépen, ez a beszéd! Végig olyan érzésem volt, mintha az előző részben hiányoltam lyukacskákat A.M. Johnson sokat fejlődve jól betömködte volna. Hiába, engem már az első résszel megvett magának, de Todd és Lily sztorija konkrétan hurrikánként söpört végig rajtam. Placcs, volt takarítás, nincs takarítás. Mert nem volt az a krumplit pucoló Dionüszosz, hogy én felálljak a történet mellől.
„Lily's eyes found mine and for a split second, before the crowd burst into applause, I lost every bit of control and smiled like I had won the goddamn lottery. Because at that moment, she looked at me like she had won the lottery too.”
Ha valaki azt mondja nekem a múltkor, hogy új kedvencet avatok ezzel a könyvvel, tuti, hogy körberöhögöm. Azóta már volt alkalmam cseverészni az írónővel is, aki egy káprázatos személyiség, a történetei pedig egyenesen a szívembe vágnak.
Tudjátok, hogy amennyire csak lehet, kerülöm a drámát. (Mondhatni, mint a pestist.) Szóval, Johnson sztorijai nem dráma-mentesek, és mégis a kedvenceim között landoltak. Hogy miért? Kérem, itt igazi problémákról van szó, nem holmi huszonévesnek álcázott tinédzserek vasárnapi hisztirohamáról. Igazi érzelmek, igazi gondokkal karöltve.
A történet talán kicsit gyorsan halad, de néha azért bírjuk a banális dolgokat is, igaz?


Legmerészebb álmaimban sem gondoltam volna, hogy totál odáig leszek Todd-ért. Márpedig ez megtörtént. De ne szaladjunk ennyire előre.
Liz és Sawyer sztorija után három évvel felkapjuk Todd-ot. Megtudjuk, hogy van egy bárja, és hogy imádja az egyéjszakás kalandokat. Mindegy, csak a lánynak kék szeme ne legyen. De itt jön a képbe Lily. Ahha, bocsi, 'Toddcsi', neked annyi. Innen megy némi kakaskodás, huncutkodás, és mit lát szemem, ezek ketten fülig egymásba szeretnek. Igen ám, de nem adják azt olyan könnyen. Itt pedig be is lakatolom a számat. Szeretek beszélni, de poént lelőni már annyira nem.

„Oh yeah, I wanted this win real fucking bad.”
Így viszont rohadt nehéz bármit is írni. Maradjunk dióhéjban:
Totálisan egyetértettem Lily döntésével. Tudom, sokan azt gondolják, hogy elmenekült. De egy pillanatra gondoljunk már bele, hogy vajon mi hogy cselekedtünk volna... Részemről elfogadom, habár abszolút nem esett jól. Mert Todd a szívem csücske, viszont abban a pillanatban megorroltam rá. Zsákutcába kerültem. De az írónő gondolkodott arról, hogy megkapjam a helyes koordinátákat, és kijuthassak az útvesztőből.

„Never, not once in my whole life, had I felt this wanted. This was too much, too fast, but this moment with him… it was the chaos I needed.”
Todd abszolút az elsőszámú hímeim sorába fúrta be szöszke buksiját. Pedig nem reménykedtem abban, hogy imádni fogom. De ez lett, és annyira boldog vagyok.
Lily is hatalmas kedvencem lett. Nagyon bírom az ilyen karakterű csajokat. Tetszett a felfogása, a hozzáállása is.
„That sexy as sin man was mine, maybe just for the moment, but he was
mine. I was Todd's girl. I kept saying it over and over in my head. I had never wanted to belong to anyone more.”
Ezek ketten nagyon jók együtt.
Seth és Tiffany pedig olyan szinten kíváncsivá tett, hogy...

... hol a manóban van már a január?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése