2015. november 5., csütörtök

Jay Crownover: Leveled (Saints of Denver #0.5)





Eredeti megjelenés éve: 2015.

William Morrow

224 oldal

Sorozat: Saints of Denver







Fülszöveg: Orlando Fredrick tudja, milyen az, ha a fájdalom uralkodik rajtunk. Ahelyett, hogy a sajátjával törődne, annak szenteli az életét, hogy másokon segítsen: sportsztárokon, háborús veteránokon, túlélőkön. De amikor Dom, a nagydarab, megtört, bűnösen vonzó zsaru belép a gyógytornász rendelőjébe, ő válik a legnagyobb kihívássá. Lando egyszer már szeretett egy makacs férfit, és alig élte túl az esetet. Nem biztos benne, hogy még egyszer képes végigcsinálni. 

Dominic Voss védelmező. A jelvény, amit visel, nem csak a munkájához tartozik, hanem lényének része, így mikor megsérül, az egyetlen dolog, ami szeme előtt lebeg, hogy minél előbb visszatérjen a tűzvonalba. Arra számít, hogy Lando a testét foltozza meg, de arra nem számít, hogy a tornász ennél sokkal több dologra sarkallja. Ahogy a vonzalom izzik és fellángol, Dom tudja, hogy Lando-nak is szüksége van arra, hogy megjavítsák... feltéve, ha elég közel engedi magához.

Hmm. Nem vagyok teljes mértékben elégedett. Jó, jó, de messziről sem az igazi. Tetszett, de érzem, hogy valami nagyon hiányzik belőle. Adott egy felettébb jó történet, és minden lehetőség benne is maradt. Kaptunk egy csontvázat. Nem sokkal többet. És könyörgöm, miért is kell minden harmadik oldalon előhozakodni az elmúlt sorozat szereplőivel? Ideig-óráig felettébb tudok nekik örülni. De a Marked Men sorozat szereplőit már olyan szinten unom, mint a Pitagorasz-tételt. Meg már rohadtul hidegen is hagynak. És szerintem ezzel nem vagyok egyedül. De csak gondolom, elnézést attól, aki minden könyvben a lerágott csontra vágyik. Nekem már igazán nincsen szükségem rájuk.
Aláírom, Lando-val kapcsolatban akarva akaratlanul is előkerülnek az Archer-ek, de amikor ez már a fővonal rovására megy...nem, nem kell.


Pedig annyi minden rejlett ebben a történetben. És annyira vártam a nagy átütést. De nem jött, és ez igen elszomorított. Az elején még igencsak virágos volt a hangulatom, mert nagyon klasszul indult. Aztán zuhanóágra kerültünk. És vége volt mindennek. Már nem is kötött le, pedig azért kíváncsi voltam a két, felettébb szimpatikus és szerethető karakter sorsára. És nem a többiekére. Jó, befejezem a pampogást.

Imádom az LMBT könyveket, mert ez a téma is az életünk része. És Crownover ehhez nagy érzékkel nyúlt, itt nem is tudnék fogást találni. Viszont az, hogy adott két ilyen remekbe szabott karakter, és nincsen köréjük felépítve egy hasonlóan remek történet, az az én nézeteim szerint már a gázosság határát súrolja. Pedig az alapötlet nagyon klassz. A kivitelezés botrányos.

Lando már nagyon furdalta az oldalamat. Nagyon szurkoltam, hogy megtalálja az igaz szerelmet Remy halála után. Ekkor megjelenik Dom - akit szintén nagyon bírtam -, és leveszi a lábáról a kis vöröst. Kész, kifújt. Semmi, ismétlem, semmi csavar nincsen benne. Oké, megvan itt is egy bizonyos szintű játszadozás, de kb. annyira volt értelme, mint elém egy harmadfokú egyenletet tenni.

És most jöttem rá, hogy semmi értelme tovább húznom az időt, mert akkor ez a bejegyzés is már olyan lesz, mint a könyv: ugyanazokat a köröket futja.

Maradjunk annyiban, hogy kipróbálom majd a sorozat első részét - mazochizmus, lvl2000 -, és ha egyetlen egyszer is feltűnnek a másik sorozat szereplői, szélnek is eresztem. Álljon már meg a menet...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése