2015. november 28., szombat

Elizabeth Hoyt: Sweetest Scoundrel (Maiden Lane, #9)






Eredeti megjelenés éve: 2015.

Grand Central Publishing

352 oldal

Sorozat: Maiden Lane






Fülszöveg: 

SHE'S TAKING CHARGE


Prim, proper, and thrifty, Eve Dinwoody is all business when it comes to protecting her brother's investment. But when she agrees to control the purse strings of London's premier pleasure garden, Harte's Folly, she finds herself butting heads with an infuriating scoundrel who can't be controlled.

HE'S RUNNING THE SHOW

Bawdy and bold, Asa Makepeace doesn't have time for a penny-pinching prude like Eve. As the garden's larger-than-life owner, he's already dealing with self-centered sopranos and temperamental tenors. He's not about to let an aristocratic woman boss him around . . . no matter how enticing she is.

BUT LOVE CONQUERS ALL

In spite of her lack of theatrical experience—and her fiery clashes with Asa—Eve is determined to turn Harte's Folly into a smashing success. But the harder she tries to manage the stubborn rake, the harder it is to ignore his seductive charm and raw magnetism. There's no denying the smoldering fire between them—and trying to put it out would be the greatest folly of all.



Vannak olyan dolgok, amikre megéri várni. Ez a történet is ebbe a kategóriába esik bele. A legutóbbi rész után szinte éheztem még egy Hoyt regényre. Egyszerűen imádod, amiket ez a nőszemély összehoz. Valami elképzelhetetlenül megkapó stílusban ír, minden történet másért-másért különleges, egyedi, meghatározó. Pedig, akárhogy is nézzük, jelen esetben egy igencsak hosszúra nyúló sorozat kilencedik eleméről beszélünk. De mindenképpen azt kell mondanom, hogy abszolút felfelé ível a tendencia. Ilyennel azért nem sok író büszkélkedhet. Még így, a sokadik rész után is tűkön ülve várom a tizedik, majd a többi részt is.
Eddig is hatalmas Hoyt-rajongó voltam, és ez most sem változott semmit. Számomra etalon a történelmi-romantika műfaján belül.

“I’ll use any means necessary—any fucking violence I want—in order to keep you safe. Do you understand, Eve? This isn’t bloody negotiable. I will fucking kill if it means it’ll keep you safe.”

Most megkaptuk Asa Makepeace és Eve Dinwoody történetét. Míg előbbiért eddig nem igazán rajongtam, addig a másodikról szinte semmit sem tudtam. Egy picit huzigáltam is a számat, hogy miért éppen őket kellett összeboronálni. Hát, így utólag kijelenthetem, hogy zsák a foltját megtalálta, nem is akármilyen sztorival körülvéve pillanatok alatt elvarázsolt kettejük igen kalandos élete.

Szóval, már nem az álarcos barátunk -khmm - a fő téma, hanem Val, Montgomery hercege valamit nagyon sunyizik a háttérben. Ezzel pedig nem kevés bonyodalmat okoz főhőseinknek, no meg a többieknek is. A kis lókötő.
A sztori végig izgalmas volt, már amennyire lehet ebben a műfajban. Szerintem tökéletes kikapcsolódás, szórakoztató, nem terheli le az agyat, pont elég, egy percre sem túlzó.

Asa-ért egyenesen megvesztem. Amennyire suttyó volt néha, annyira aranyszívű is. Egyszerűen imádtam a benne rejlő kettősséget. 
Eve-t a nagyon megszerettem, tipikus Hoyt-hősnő. Nem lehet nem szimpatizálni vele.

“Fine. You can pull away from me for now. You can keep your distance and shake. But Eve, I’ll not let you do it forever.”
She looked up at that, her blue eyes wide and startled. “What do you mean?”
“I mean,” he said, a deep sense of rightness spreading through him even as he gathered the words, “that I won’t let this stand. I will touch you. Sometime. Somewhere. I’m going to touch you all over, Eve, and what’s more, you’ll enjoy it.”

Annyi, de annyi kérdésem lenne még...
De a legfontosabb: Val, mi a fenében sántikálsz?!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése