2015. október 20., kedd

Suzanne Brockmann: Hamis legenda





Eredeti megjelenés éve: 2010

Eredeti cím: Infamous

General Press, 2013.

408 oldal

Fordította: Moldova Júlia




Fülszöveg: Alison Carter történészprofesszor a vadnyugat legendás hősének, Silas Quinn seriffnek az életét kutatja: így kerül a tudomány berkeiből egy hollywoodi forgatás kellős közepébe, ahol Quinn megindító történetének hitelen ábrázolásában nyújt segítséget tanácsadóként. Egy különben is őrült napon azonban váratlan látogató toppan a lakókocsijába – és az életébe. Az észbontóan jóképű A.J. Gallagher az állítja, hogy a Quinn-legenda szemenszedett hazugság.

Mit tegyen a tudomány embere, amikor az igazság rendíthetetlen harcosaként elsöprő érzelmeivel is meg kell küzdenie? S mit tegyen a szép professzornő iránt lángra lobbanó A.J.,aki nem pusztán meghökkentő történetet igyekszik bebizonyítani, de saját démonival is kénytelen szembenézni? Vajon képes lesz-e maga is vadnyugati hőssé válni, amikor már nem csupán a családja jó híre és a saját, boldogabb jövője, de a szeretett nő léte is a tét?

Suzanne Brockmann(Éjféli ölelés, Csókcsata) fordulatos regénye nemcsak szórakoztat, de el is gondolkodtat:családról, múltról, eltemetett traumákról és arról, képesek vagyunk-e még ha fájdalmak árán is- megváltoztatni az életünket.



Hmm, a vélemény címe akár lehetne a "Rebeka, az ellenpélda" is. Már ha adnék neki címet. Mert nem szoktam, ugyan már... Oké, térjünk vissza a véleményre, meg az ellenpéldára. Ugyanis azt kell Nektek mondanom, hogy ez a könyv nekem a messzemenőkig tetszett. Mert különleges volt, nagyon is. Talán kicsit nyitottabbnak kell lenni ahhoz, hogy feltétel nélkül megértsd, megszeresd. Nem jó úgy nekiállni, hogy nem vagy hajlandó elfogadni azt, hogy nem minden fekete, vagy éppen fehér. És ez a könyv remek példája az olvasók szelektálásának. Mert szeretheted, vagy nem. Ebből a szempontból bizony csak ez a két lehetőség adott. Ez a történet köszöni szépen, bámulatosan van megírva. Aláírom, hozzá kell szokni a párhuzamosan futó szálakhoz, de egyszerűen minden annyira klappol, hogy az már félelmetes. Engem egyértelműen megnyert magának. Ami ugyebár még semmire sem biztosíték, de bízom benne, nem sokáig maradok ezzel a véleménnyel egyedül.

Féltem, nem is kicsit ettől a könyvtől. Mindenhol csak a negatív véleményekbe futottam bele. Habár, ha jól megnézem, ezek általában olyan olvasóktól születtek, akiknek nem ez az első Brockmann könyvük. De nekem az volt. És már most meg is jegyzem, hogy egyértelműen nem is az utolsó. Annyira igaz, amit a fülszöveg ajánlója írt. Egyszerre fordulatos és szórakoztató, de elgondolkodtató is. Ebben rejlik a varázsa. Az a lényeg, hogy süt belőle az a szeretet és szenvedély, amit az írónő érezhetett az írás közben.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyi mindent fog nyújtani. Ott van először a legenda, aztán a filmkészítés rejtelmei, szenvedély, család, izgalom, és Jamie, mint paranormális jelenség... Annyira magával ragadó az egész.

A történet kettő/három szálon fut: Jamie a jelenben, E/1-ben nyújt bepillantást a történtekben, Alison és A.J. kapcsolata szintén a jelenben játszódik, míg mindig kapunk egy kis részletet Melody naplójából, ami aztán mindent alátámaszt. Ez a hármas csoda totálisan lenyűgözött.

Egyedül talán Alison karaktere az, akit/amit hibaként ki tudnék emelni. Ahhoz képest, hogy tanult ember, igencsak szűk látókörű. De szerencsére a végére megváltozott, és még szimpatikus is lett.
A.J. azonnali szerelem volt. Totál esélytelen voltam.
A legtutibb dolog azonban Jamie volt. Imádtam ezt a vén "banditát". Olyan szövege volt az öreg csókának, hogy néha sírtam a nevetéstől.

Az izgalom is kellő mennyiséggel megjelent a történetben, nagyon izgalmas volt ez a szál is.

Részemről bátran ajánlom, de csakis olyanoknak, akik szeretik, ha valami más. Én örökre a szívembe zártam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése