2015. október 22., csütörtök

Kylie Scott: Lick (Stage Dive #1)






Eredeti megjelenés éve: 2013.

St. Martin's Griffin

286 oldal

Sorozat: Stage Dive




Fülszöveg:  Az ébredést Las Vegasban nem éppen így képzelte.

Evelyn Thomas úgy tervezte, hogy hatalmas bulival ünnepeli a 21. születésnapját Las Vegasban. Őrült nagy bulival. De a legvadabb álmaiban sem jutott volna eszébe, hogy másnap reggel a fürdőszoba padlóján ébred, élete legdurvább másnaposságával, mellette egy kimondhatatlanul vonzó, félmeztelen, tetovált férfi, és az ujján gyűrű, amelyben akkora gyémánt van, hogy King Kong is elismerően csettintene. Bár emlékezne rá, hogyan jutott el ide!

Magyarul a Könymolyképző kiadó hozza el nekünk, Lick-Taktus címmel.


Hmm. Először is, maradjunk annyiban, hogy ez egy abszolút nem rossz könyv. Millió rosszabb létezik nála. És kb. ugyanennyi jobb is. És mivel az őszinte vélemény híve vagyok, azt is fogtok kapni. (No, az a borító, ami az én könyvemen van, meg amit itt is láthattok....blőáá, pfúúúj..)
Éppenséggel nem rajongok ezért a rocksztár témáért, de gondoltam, egy próbát mindenképpen megér. Nem mondom, hogy csalódtam volna, hisz lassacskán azért megtanulom, ne nagyon várjak el semmi konkrétat. Valószínűleg emiatt is van az, hogy nem vagyok nagyon letörve. Mert tényleg egy jó történetet olvashattam. Csak éppen kelekótya volt az egész. Csélcsap, túl könnyű, aztán olyan nyakatekert, túlcsavart, mint egy jó olasz fagyi. Sok ellentétet véltem felfedezni. És ez nem tett mindig jót az olvasói élménynek. Önmagában viszont tényleg klassz, meg aranyos. De semmivel sem több. Felszínen kapargatós, semmit sem elmagyarázós. Amolyan mindent könnyen vevős.
Nincs gáz, de nem is egy olyan ötcsillagos könyv, amire már az első fele után ráaggatnám a kedvenc jelzőt. És mégis, most, ahogy véleményt írok, érzem, hogy bőven eleget adott. A hibái ellenére is élvezni lehetett. Ez pedig sokat jelent. Az írónő stílusa kiváló, simán elég arra, hogy kíváncsi legyek a sorozat többi részére is. Méghozzá nem is olyan sokára.

Az elejével nagyon, nagyon, nagyon nehezen barátkoztam meg. Aztán meg azzal a tudattal, hogy két főszereplőnk milyen hamar egymás karjaiba omlott. Utána meg jött a herce-hurca, ami pedig már egy kicsit erőltetettnek hatott. Majd rájöttem, hogy ettől lesz annyira megkapó a sztori.
Mint azt már említettem, nem nagyon rajongok a rocksztáros témáért - pedig imádom a nagy, régi klasszikusokat, az AC/DC korszakos, örök kedvencem -, talán ezért sem került annyira közel a szívemhez a sztori. Pedig önmagában nagyon édes az egész egymásra találósdi. Amolyan cuki játék, az élet viharos vizein.

David nekem kicsit távolinak tűnt. Tudom, ő is tipikusan olyan karakter (kellene, hogy legyen), akiért megveszik az olvasó. Most ez a hatás nálam nem jelentkezett. Kissé távolinak tűnt. De abszolút kedvelhető is.
Ev... hát, sajnos vele nem tudtam még ennyire sem megbarátkozni. Minden lépése abszolút logikátlan. De ha ez nem így lenne, akkor nem lenne könyv sem, igaz?

Mint látszik, nem tudom őszintén azt állítani, hogy levert volna a lábamról Kylie Scott, de azt sem mondom, hogy traumatikus élményben lett volna részem. Simán jöhet a sorozat többi része is.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése