2015. október 18., vasárnap

Donna MacMeans: A szerelem iskolája (Chambers Trilogy #1)





Eredeti megjelenés éve: 2007.

Eredeti cím: The Education of Mrs. Brimley

General Press, 2014.

314 oldal

Sorozat: Chambers Trilogy



Fülszöveg: Emma Brimley rémülten tapasztalja, új munkahelyén azt várják tőle, hogy a gondjaira bízott fiatal lányokat felkészítse a házasság minden helyzetére. Mivel azonban ő maga sosem volt férjnél, kénytelen a vonzó Nicholas Chambers segítségét kérni…



Halál komolyan mondom, ilyen jókedvvel régen csuktam már be könyvet. Főleg történelmi-romantikusat. Egyszerűen végigvigyorogtam az elejétől kezdve. Lerakni se nagyon akaródzott, mert olyan szinten elvarázsolt, hogy nem bírtam kikerülni a bűvköre alól. Donna MacMeans nevét örökre piciny agyacskámba véstem, mert hogy ez a nő érti a szakmát, az is tuti. A stílus káprázatos, a történet különleges, a karakterekben pedig egy percnyi hibát sem bírtam felfedezni. Humoros volt, megkapó, okos, szeleburdi, szenvedélyes. Imádtam, imádtam...ja, és még imádtam is.
És amikor megláttam Goodreads-en, hogy sorozat? Azt az örömmámort leírni se tudom. Uramatyám, tisztára olyan vagyok, mint aki megevett egy vödörnyi gumimacit, totálisan bepörögtem. Minden ízében tökéletes ez a könyv. Tapsrengeteg!

Nem is sejtettem, hogy ennyire imádni fogom ezt a könyvet. Oké, a címke meg a kiadó már félgarancia volt, de hogy miután kiolvastam, pörögjek, mint valami propeller? Sose gondoltam volna. Kaptam egy, a műfajban a messzemenőkig érdekes, különleges, abszolút nem megszokott történetet. Annyira, de annyira jól esett olvasni. Nagyon ritkán sodor valami ennyire magával. Igen, vannak sztorik, amiktől nehezen szabadulok, de ez azok közé sorolható, amik konkrétan a bőröm alá férkőztek. Úgy nagyjából örökre.
Azt képzeljétek, mikor a metrón, vagy éppen a vonaton hangos kacarászásba kezdek, és rohadtul nem érdekel, ki mit gondol, vagy hogy zavarok-e valakit, mert egyszerűen nem tudom megállni, hogy ne adjak hangot örömömnek. Mert szabályos boldogság töltötte el szívemet az olvasás közben. Ritka alkalmak egyike.

A szereplőkért egyszerűen odáig vagyok. Komolyan mondom, egyszerűen tökéletesen. Emma olyan bájjal bír, amit egyedül csak egy ilyen kaliberű karakter tud visszaadni. Nicholas pedig a régmúlt kor ideális férfiúja. És mit kapsz, ha két ilyen személyiséget összeraksz? Egy bazinagy bummot. Nagyot szólnak ezek ketten, az tuti.

Szemernyi hibát sem találtam Minden elismerésem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése