2015. október 28., szerda

Aly Martinez: The Fall Up




Eredeti megjelenés éve: 2015.

CreateSpace

258 oldal

Sorozat: ??




Fülszöveg:  

Le akartam ugrani.
Ő elérte, hogy belé essek. 

Mint híresség, a nyilvánosság előtt élek, de valahol útközben elvesztem a rivaldafényben. 

Egészen addig, még rám nem talált.

Sam Rivers, a jóképű, tetovált idegen megmentette az életemet egy egyszerű beszélgetéssel.

De mindkettőnknek jó oka volt arra, hogy ott álljunk a hídon azon az estén. A múltunk titkai összehoznak minket - majd szét is választanak.

Vajon találunk-e okot az együtt maradásra, mikor az élet folyamatosan közbeavatkozik?

Vagy talán csak egyetlen út járható, mikor két ember egymásba szeret?



Bámulatos.
Bájos.
Bátor. 
Magával ragadó.
Megrázó.
Megkapó.
Szimplán csak egy gyönyörű történet. 

Bevallom őszintén, elsősorban a borító miatt csaptam le a könyvre. Hát nem káprázatosan gyönyörű?
De ami alatta rejlik, na az az igazi kincs. Még sosem olvastam Aly Martinez-től, de úgy tervezem, hogy nem is most fogom abbahagyni. Mert totálisan lekapott a lábamról.
Olyan eszméletlenül kedves hangulat lengi körbe a történetet. Varázslatos, egyszerűen máshogy nem is tudnám leírni. Hihetetlen különleges az egész. Pedig még csak olyan nagyon drámainak se tudnám leírni. Annyira szeretem, mikor az írók nem kínozzák meg szereplőiket, hanem megmutatják, hogy a kemény múlton mindenfajta nyavalygás nélkül is túl lehet lépni. Még ha az út nem is mindig könnyű. Ez itt is megvolt, de mindkét szereplőnk - a maga módján - anélkül dolgozza fel a szomorú eseményeket, hogy egy szappanoperányi nyafogást vágnának le. És ez mindennél többet ér. Aly teljesen lenyűgözött. És hallelluuuujah, 2016 nyarán érkezik Henry sztorija. Jippi!


Olvasás közben egy dolgon kattogott az agyam: egyszerűen annyira szükségem van ilyen sztorikra. Miért nem lehet mindig minden ilyen szépen kivitelezve? Egyértelmű volt, hogy már az első fejezettől kezdve magához kötött a sztori. Aly Martinez remekül bánik a szavakkal, édesen keveri a szálakat. Mert nem attól lesz ám jó egy drámával tűzdelt könyv, hogy ki van facsarva minden érzelem belőle. Nem. Soha nem kell az, hogy kicsorduljon a lapok közül a kín. Elég az, hogy finoman érzékeltetve van mindazon szenvedés, ami szereplőinket éri, mégsem válik nyomasztóvá. Az írónő ezt össze is hozta. Eme démonok köré felhúzott egy végtelenül bájos történetet, és lám, egyből megvett magának.

Martinez kisasszony megfogta a sztárság másik oldalát: a sötétebbiket. Előhozakodott a mentális zavarokkal is, szóval mondhatjuk, eléggé kemény a könyv. De a szerelem meglágyítja. Mert az a szerelem, ami Sam és Levee között alakul ki, az már maga varázslat. Szabályosan szerelmes lettem a szerelmükbe, ezt kapjátok ki.
A végtelenségig bájosak, nem lehet nekik ellenállni. Annyira ritka az ilyen tiszta szerelem. Pedig egyáltalán nincsen selyemmel leborítva az út a célig. És mégis sikerül eme szerelemnek tisztának maradnia.

Sam számomra az ideális főhős. Annak ellenére, hogy sztereotípia, mindenre rácáfol. Mert egy csodálatos lélek, és ez már az elején lerí.
Levee is egy tünemény, nagyon szerettem benne, hogy egyáltalán nem volt nyafka királykisasszony.
Nagy kedvencem volt még Henry, és nagyon megörültem, mikor láttam, hogy az ő történetét is megírja Martinez.

Teljes szívemből ajánlom ezt a könyvet minden romantikus lelkű álmodozónak. Tuti, hogy nem lesz csalódás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése