2015. szeptember 18., péntek

Lauren Stewart: Darker Water (Once and Forever #1)





Eredeti megjelenés éve: 2014.

Off the Hook Publishing

365 oldal

Sorozat: Once and Forever





Fülszöveg:  Egy újabb fájdalmas szakítás után Laney Temple végre megértette, hogy a szerelem tündérmese, a szex pedig ritkán jár boldog befejezéssel. Amúgy is, most túlságosan elfoglalt - irányítania kell a saját vállalkozását, alkotnia kell, és a cukorkákat is ki kell lőnie. Hamarosan eljut odáig, hogy lecseréli műanyag szeretőjét egy hús-vér szeretőre. De mielőtt ez megtörténne, biztosnak kell lennie abban, hogy nincsenek olyan érzelmei, amik a szívét olyan dolgokra készteti, amiket nem kéne megtennie...

Carson Bennett abszolút őszinte azzal kapcsolatban, amit akar, és ennek semmi köze Laney szívéhez. Az ajkaihoz? Naná! A teste más részeihez? Kib*szottul elhiheted. De a szívéhez? Nem, cseppet sem. Egészen addig... míg igen csak sok lesz. De többet érezni egyáltalán nem szabad. Ez olyan dolog, amit mélyre kell rejtened, az egyéjszakás kalandok, a szarkazmus, és a piálás mögé...

Két ember ugyanazt akarja - csak szex, de az minden elképzelhető pozícióban. Egyszerű. Élvezetes. Mindenki kap. A probléma az, hogy mindkét embernek családja, félelme és fájdalma van, amik beleívódnak az életükbe, átveszik az irányítást afelett, amit tesznek. És ha se Carson, se Laney nem szabadítja fel magát a múlt árnya alól, akkor az magával rántja őket.


Imádom az ilyen különleges történeteket! Persze, sok-sok hibája volt, de végül is nem egy tündérmeséről van szó. (kacsint, kacsint) Voltak benne olyan dolgok, amik nem igazán nyerték el a tetszésemet, de szerencsére ezek voltak kisebb mennyiségben, és a remek mozzanatok uralták a történetet. Azt kell mondjam, helyenként már banálisan varázslatos volt, mégis annyira igazinak tudott hatni. Nem egy tipikus sztori, ami képes volt meglepni. És ez nagyon sokat jelent. 
Beillik egy kisebbfajta tanmesének is, aztán mindenki eldönti, hogy egyetért-e a szereplők érzéseivel, döntéseivel. Én imádtam az egész történet báját, tetszett az éles ellentét a mesés szavak és a durvább tettek között. Ezért is lett ennyire megnyerő számomra ez a könyv.

Főhősnőnk, Laney már belefáradt abba, hogy azok a hülye pasik folyton békává változnak, ezért úgy dönt, hogy nem lesz többé "szerelmes". De nem számol Carson-nal, ahogy Carson sem vele.
Carson barátunkban minden megvan, ami egy vérbeli badboy-hoz elengedhetetlen: tetovált, jóképű, őszinte a szándékaival kapcsolatban és egy két lábon járó szexisten. (És rögtön szerelmes leszel belé. Pont.)
Nos, első találkozásukkor elkönyveltem, hogy ezek rögtön egymásnak fognak esni. De meglepődtem, mert nem. Ez annyira tetszett, hogy innentől kezdve már le se akartam tenni a könyvet. Teljesen magával ragadott. 

Annyira élveztem végigkövetni, ahogy Laney és Carson rájönnek, hogy ők ketten a tökéletes páros. Mindkettejük tele van hibával, de abszolút kiegészítik egymást. Úgy röhögtem, amikor megcsapta őket a felismerés.

Az írónő írásmódja remek, humoros, de bele tudja vinni a komolyabb hangvételt is. A stílus is gördülékeny, nem sok hibát lehet benne találni.

Kíváncsi vagyok, hogy a többi részből mi fog kisülni.
A tökéletes dal pedig:

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése