2015. augusztus 15., szombat

Mya Robarts: The V Girl






Eredeti megjelenés éve: 2014.

Magánkiadás

363 oldal

ASIN: B00L6MFXWG





Fülszöveg:  A posztapokaliptikus Észak-Amerikában a nemi erőszak és a szexrabszolgaság legális. Lila Velez kétségbeesetten el akarja veszíteni a szüzességét, még mielőtt a katonák megérkeznek, és erővel veszik el azt. Elhatározza, hogy elcsábítja legjobb barátját, Ray-t, aki a város levonzóbb férfija is egyben. Lila nem szerelmes belé, de ő az egyetlen, aki vonzalmat mutat iránta, amit Lila hajlandó is a szerelem helyett elfogadni.

Lilanak van egy titka, ami édesanyja megerőszakolásához és megöléséhez köthető.  Ez a titok pedig egyre közelebb hozza Aleksey-hez, a kiismerhetetlen, idegen férfihoz. Lila nem bízik meg benne, hiszen a férfi egykor katona volt. Aleksey megoldást kínál Lila tervére, a lehetőség pedig megrémíti... de egyben vonzza is a lányt.

Mindez idő alatt Lilanak meg kell tanulnia együtt élni a halállal, a rabszolgasággal, az éhezéssel, a nemi erőszakkal, és azzal a tudattal, hogy bármelyik pillanatban elveszítheti szeretteit. 


Romantikus disztópia, felnőtt YA olvasóknak.

Furcsa, mi? Remélem, nektek is volt már hasonló érzésetek, mikor olvasod a könyvet, és egyszer csak beléd villan, hogy ennyire különlegesen jót nagyon ritkán kaparintasz a kezed közé.
Mert vannak mezei jó könyvek. Vannak olyanok, amik hiába lesznek adott pillanatban a kedvenceid, egy idő után a feledés homályába vesznek.
Mya Robarts a The V Girl regényével új kategóriát nyitott meg. Ez pedig az esélytelen elfelejteni címkét viseli. Mert én is sokszor dobálózok a felejthetetlen szóval, de úgy érzem, idáig nem is ismertem a jelentését. Mondom ezt úgy, hogy a disztópia műfaja áll talán a legtávolabb tőlem.
És mégis, Lila útja, valamint Aleksey tökéletlen tökéletessége teljesen levert (levett) a lábamról.

Vigyázat, kissé csapongó lehet az értékelés!

Disztópia...huh, a Méreghercegnőt nagyon szerettem, de egyszerűen nem tudott olyan jó sztorikat felvonultatni ez a műfaj, hogy csettintve azt mondjam, ez igen, még többet szeretnék.
Ezen a ponton most kissé felvonom a szemöldököm, és eme könyv olvasása után szeretném megkérdezni saját magamtól, hogy vajon most is így van-e?
Nem! Ha minden disztópia ennyire jó lenne, akkor eleve semmi gondom nem akadna. De ilyen jó soha a büdös életbe nem lesz semmi. Nem érdekel, számomra ez a történet az etalon.

Kezdjük a sztorival, mert a szereplők elemzése jelen esetben hosszabb lélegzetvételt kíván.

Mint az a fülszövegből kiderül, a  posztapokaliptikus Észak-Amerikában járunk, ahol minden undorító, megalázó dolog elfogadott, sőt, még vállveregetés is jár érte.
Van nekünk egy fiatal, szűz lányunk, Lila, aki a helyi orvos lánya, és családjával együtt egyfajta kirekesztésben él, holott édesapja nem egyszer megmentette a helyi "előkelők" életét.
Lila retteg, hogy erővel veszik majd el a szüzességét, ezért eltervezi, hogy elcsábítja legjobb barátját, Rayt. De nem úgy sülnek el a dolgok, ahogy azt eltervezte.
Ekkor találkozik az idegen Aleksey-jel, akitől retteg, de mégis érez egyfajta vonzalmat iránt.
Aztán, ez a dögös idegen megmenti a családját, és innen felülünk egy olyan hullámvasútra, ami elszabadult, és nem fog megállni.

Az írónő zseniális érzékkel építette fel a története. Sose tudod, mi fog történni a következő fejezetben. Itt vége, és te azt hiszed, hogy tudod, mivel fog kezdődni az utána lévő, aztán szépen át leszel verve. Mert semmi sem az, aminek látszik.

Oké, akkor néhány gondolat a két főszereplőről is:

Lila - ő tipikusan az a főhősnő, akibe úgymond bele kell élni magunkat. Mert ha nem tesszük, súlyosan félre fogjuk érteni minden döntését. És itt meg is állunk egy pillanatra. Te, ott a gép/telefon/tablet előtt, most egy picit gondolj bele a soron következő dolgokba: egy olyan helyen élsz, ahol a nemi erőszak és a szexrabszolgaság minden napos dolog, szűz létedre rettegsz attól, hogy egy katona erőszakot tesz rajtad, kétségbeesetten, ÖNKÉNTESEN akarod odaadni az egyetlen értékedet egy olyan embernek, aki érez valamicskét irántad. Teszed mindennapi teendőidet úgy, hogy retteged azt a napot, mikor eljön a besorozás, és újoncként tényleg azon katonák teszik rád a kezüket, akik úgy gondolják, a szűz vér kikúrál minden nemi betegséget. Te nem esnél kétségbe? Nem akarnád legalább ezt az egy döntést saját magad meghozni? Én biztos úgy tennék, mint Lila.
De mikor már minden egyszerűnek tűnt, megjelent Aleksey. És én teljes mértékben bele is habarodtam.

Aleksey - ő minden, amire egy női olvasónak szüksége van. És amire Lilanak is, aki először - abszolút érthető módon- nem bízik meg benne. Aleksey csendes, zárkózott, de kívül-belül gyönyörű ember, és éppen olyasvalaki, akit a lány mindenáron el akar kerülni. Szerintem az egyik legérzelmesebb férfi, akiről valaha olvastam. És mindez úgy, hogy még nincs is az orrod alá dörgölve, PEDIG ÉN ANNYIRA KÍVÁNCSI LENNÉK, MI ÁLL ABBAN A KICSESZETT FÜZETBEN!!! Argh.. Üsse kő, elvehet feleségül...

Még annyi minden kikívánkozik belőlem, de egyszerűen nem akarok lelőni semmilyen nagy poént, mert muszáj első kézből átélni ezt az élmény.
Libabőr, lvl4000...

2 megjegyzés:

  1. köszönöm Thank you so much for your review.
    I used google translator to get the gist of it.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. You're so sweet! Thank you! ^^ Oh, I hope it was helpful but I'll write a review in English to Goodreads too. :)

      Törlés