2015. augusztus 6., csütörtök

Katie McGarry: Pushing the Limits (Pushing the Limits #1)




Eredeti megjelenés éve: 2012

Mira INK

ISBN: 9781848450776

416 oldal

Sorozat: Pushing the Limits




Fülszöveg:  Senki sem tudja, mi történt aznap éjjel Echo Emersonnal, amikor a menő fiúval járó népszerű lányból pletykák tárgya, kirekesztett lett, karján hátborzongató sebhelyekkel. Még Echo sem emlékszik a teljes igazságra. 
Amikor aztán berobban az életébe Noah Hutchins, a szívdöglesztő, lányfaló, megközelíthetetlen fiú a fekete bőrdzsekijében, és meglepően megértő vele, Echo élete olyan fordulatot vesz, amilyenre sosem gondolt volna.
Valószínűleg semmi közös nincs bennük. Mindketten olyan titkokat rejtegetnek, melyek lehetetlenné tehetik kettejük kapcsolatát. Egymás iránti őrült vonzalmuk mégsem foszlik szét, és Echo felteszi magának a kérdést, hogy meddig feszíthetik a húrt, és mit kockáztatna azért a fiúért, aki talán megtanítja őt újra szeretni.


Magyarul a Könyvmolyképző kiadó jóvoltából jelent meg, Feszülő húr címmel.

Igen, kérem szépen, ilyen egy vérbeli YA könyv! Atyaég, valaki mondja már el, mi a lópikuláért halogattam eddig?! Miért nem szóltatok, hogy ne szenvedjek más ilyen kategóriájú könyvekkel, hanem kezdjek ebbe bele? Sebaj, egyszer minden sorra kerül, és úgy érzem, most jött el csak az ideje, hogy én ezt a könyvet elolvassam. Mert most tudom igazán értékelni. Eszméletlenül nagy kedvencet avattam. Ez egy kövér csillagos ötös könyv. Megrázó és megkapó. Talán ez a két szó fejezi ki a legjobban a történetet. Mondanám, hogy nem találok szavakat, de egyszerűen muszáj még egyszer megemlítenem, mennyire imádtam ezt a könyvet. Gyanús, hogy újabb kedvenc sorozatot fogok avatni.

Az elején egyébként mindenáron a hibát akartam benne keresni, mert nem kicsit emlékeztetett a Perfect Chemistry-re. Aztán rájöttem, hogy ez mégsem az. Valahogy mélyebb. És sokkal nagyobb hatást is tett rám, szóval itt most abba is hagyom ezt az összehasonlítgatást. Mert ez a könyv semmihez sem fogható. Igazán örülök, hogy ilyen történetek is napvilágot látnak. Mert életszagúak. Hiába a sok seb, dráma, sz@rság, nem érzed magad agyonnyomva miattuk.

Echo és Noah hatalmas kedvencem lett. Olyan sok mindenen mentek keresztül, számomra mégis a végtelenségig tiszták maradtak. A hatás, amit egymásra tesznek, felfoghatatlan, és az írónő remekül dolgozta ki a kapcsolatukat. Mert folyamatosan építkeznek.
A problémák is nagyon jól vannak feldolgozva, nincsen semmi a nyakadba zúdítva, teljesen olyan érzésem volt, hogy tényleg velük együtt tapasztalom meg a dolgokat.

Nem győzöm hangoztatni, hogy milyen pompásan kivitelezett könyvet hozott össze Katie. Imádom az írásmódját, imádom a karaktereit. Elérte azt - mindössze két könyvével -, hogy tényleg bármit elolvassak tőle, mert a Nowhere but Here-t is nagyon szerettem, a PtL pedig örökre a szívemben fog csücsülni.

Mert nem kell mindig minden könyvet túlcsordítani ahhoz, hogy az olvasó átérezze, milyen is lehet a főhősök kínja. Nekem ez nagyon sokat jelent, mert szeretem a komolyabb témákat is, de azt egyenesen gyűlölöm, akikor műdrámázás van. Éppen ezért ez az én könyvem.

Beth és Isaiah sztorija is nagyon érdekel, őket is nagyon megkedveltem, szóval semmi kétség, a sorozat folytatásra van ítélve.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése