2015. augusztus 25., kedd

J.B. Hartnett: The Leaves (sorozat)

Életemben először érzem azt, hogy muszáj úgy írnom egy sorozatról, hogy az összes részt egyben értékelem. Igen, már volt arra példa, hogy egy sorozatról úgy egészében írtam, de itt most más a helyzet, mert egyik rész mindig a másikból épül fel, olyan, mint a piramis: ha nincs meg az alap, nem lesz meg a teteje sem.
És Hartnett személyében egy újabb olyan írót ismerhettem meg, aki képes a fejlődésre. A The Leaves sorozat remek példa erre.
A gyönyörűszép borítók pedig csak tetézik az élményt.




#1 Inky

Fülszöveg: Anika 'Inky' Redding két dologért él igazán: a festészet iránti szeretetéért és a vőlegényéért, Evan-ért. Egy bárban dolgozik pultosként, és itt ismeri meg a dögös, elvált Cole-t. Inky tagadja a vonzalmat, és megpróbálja kiverni a fejéből a férfit.

Mikor egy erőszakos figura a múltjából újra felbukkan, Inky világa a feje tetejére áll. A titkokra fény derül, a felszínre tört igazság pedig felőröli Inky-t, és arra kényszeríti, hogy újra gondolja eddigi életét. Ahogy összeszedegeti apró darabkáit, az élet újra az útjába sodorja Cole-t, Inky pedig már nem tagadja meg a szenvedélyt.

Ha egyszer kitárja a szívét, vajon az segíteni fog a gyógyulásban, vagy esetleg a múltja megtalálja a módot, hogy megállítsa?

*

Csodálatos, a végtelenségig imádnivaló történet, aminek az elején még csak nem is sejted, mennyire a varázsa alá fog vonni. Mert itt ez tényleg megtörténik. Ahhoz, hogy értékelni tudd a végén, esélyt kell adnod az elejének. Higgyétek el, tapasztalatból beszélek. Az elején majdnem feladtam, mert egyszerűen nem tudtam megérteni a dolgok állását. De ahogy haladtunk a történetben, rá kellett jöjjek, hogy a dolgok nem történnek a semmiért. Olyan, mint egy kirakós: minden darabkához szükséged van ahhoz, hogy lásd az egész képet.

Az elején nekem Inky volt a legnagyobb problémám. Tudtam, hogy kemény gyerekkora volt. Megértettem. Azonban, ezt az Evan iránti teljes elvakultságot nem tudtam felfogni. De ahogy felnyílt Inky szeme - igen, drasztikus volt a mód-, és ahogy haladtunk a történetben rájöttem, hogy tulajdonképpen egy irtó klassz csaj.
Van a hátán egy fa tetoválás, és azokon a levelek mindig jelképeznek valamit. Ahányszor a múlt árnya kísért, Nico, a tetoválóművész mindig egy újabb levelet varr rá.
Egy nap betéved a bárba a frissen elvált Cole, És innen kezdődik a kettejük története. Cole-t nagyonnagyonnagyon (igen, így egyben) szerettem, hiába dobálózott az insta-love dologgal, róla simán tudom, hogy minden szava mögött az igazság áll. És Cole-nak is kijutott bőven a rosszból.
Szóval, adott nekünk két összetört ember, akik egymást fogják szépen felépíteni.

Erőszak, insta-love és cukorszirup ellentáborának nem ajánlom, inkább olyanok olvassák, akik a szépség mellett eltűrik a rosszat is.

---

#2 Cole


Fülszöveg: Cole Carlyle, a sikeres szállodatulajdonos, saját szabályai szerint élt.

Miután aranyásó ex-felesége teljesen összetörte, Annika 'Inky' Reddingben végre megtalálta a lelki társát. 

Annika Redding, a tehetséges művész, legyőzte múltját, hogy boldogan élhessen. Miután olyan emberek árulták el, akikben bízott, a legkevésbé sem számított arra, hogy megtalálja az igaz szerelmet Cole Carlyle-ban.

Mindketten megharcoltak múltjuk démonaival, de most egy elképzelhetetlen kihívással szembesülnék, és Cole-nak ahhoz az emberhez kell fordulnia, akit nem szívesen engedne az életébe, és eközben abban bíznak, hogy ezek a démonok nem próbálják meg újból felemészteni őket.

Inky és Cole szerelme lángra lobban, és az 'Inky' folytatásában végigkövethetjük, ahogy mindent legyőznek, és felépítik az örökkévalójukat. 

*

Cole és Inky románca folytatódik, de ahhoz, hogy elkezdjék közös életüket, még át kell hidalni a múlt akadályait. Ezt Hartnett olyan szépen megoldotta, hogy csak ámultam és bámultam. Ilyen könyvek kellenének magyarul is, mert szerintem rengetegen kapnának utána.

Az egész történetnek olyan hihetetlen bája van, annak ellenére, hogy mindkét főhős komoly problémákkal küzd.
De az írónő pl. Cole apján keresztül betudta azt mutatni, milyen, amikor az ember ráébred saját hibáira, belátja, hogy vétkezett, és mindent megtesz azért, hogy jóvá tegye.

A Cole ugyanolyan csodálatos és magával ragadó, mint az Inky volt, kimondottan olyan történet, amire meleg szívvel gondolsz vissza még évek múltán is.


---

#3 Nico

Fülszöveg: 
Mikor még csak kisfiú voltam, megismertem egy lányt.
Akkor még nem tudta, de...
Megváltoztatott.

Most már... férfi vagyok.
Egy férfi, akit megtörtek azon nők történetei, akik hozzám jöttek.
Ők az én kis törött szárnyú madárkáim.
Segítek nekik gyógyulni, segítek, hogy erősek legyenek, hogy aztán szabadon repülhessenek.
Lark megváltoztatott. Szeretett. Erőssé Tett.
Vele szabad vagyok.

Írok...
A múltbéli lánynak.
A jelenbéli lánynak.
És a lánynak, aki jövőt jelenti számomra.

*

Nem kérdés, a sorozat csúcsa. Eddig Nicoról csak annyit tudtunk, hogy Anika neki köszönheti a tetoválását. De Nico minden eddiginél mélyebb lélek. Ez a történet olyan jellemrajzot vonultat fel, ami példaértékű. Megint csak azt kell mondjam, hogy ezt is át kell élni. Hagyni kell, hogy elsodorjon.

A felépítés is különleges. A történet első harminc-harmincöt százalékában nincs még olyan, hogy Nico&Lark. Nem, ez a részlet Nicoról és 'madárkáiról' szól. Megtudhatjuk, hogy Nico milyen remek ember, megismerhetjük remek szüleit, és azt is megtudhatjuk, hogy csak használta a nőket. (Sosem a 'madárkáit'!)
Aztán, megjelenik Lark, és Nico lélegzete elakad. Nagyon élvezetes volt úgy olvasni, hogy Nico már negyven, míg Lark harmincnyolc éves, ergo nincsen benne "tininyavalygás". Érett felnőttek, nem sietnek el semmit. Mégis annyira érzik a lapok között a szeretet, amit egymás iránt éreznek.
Van benne egy-két csipetnyi dráma is, ami pont elég ahhoz, hogy teljes legyen az élmény.
Bravó, bravó, bravó.


Összességében a sorozat egyértelműen egy hatalmas, kövér csillagos ötös, Hartnett személyemben szerzett magának egy állandó olvasót.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése