2015. augusztus 27., csütörtök

Friss a könyv, vegyétek!

Sziasztok!

Az augusztus huszonötödikei nap igencsak termékeny volt megjelenés tekintetében. Legalábbis, ami engem illet, sok előrendelt könyvem érkezett meg.
A teljesség igénye nélkül:
✿ Abbi Glines: Until Friday Night - új sorozat nyitókötete,
✿ Linda Kage: Worth It,
✿ Shay Savage: Released,
✿ Monica Murphy: In the Dark - erről most nem írok, mert még várat magára egy kicsit

Szóval, az új megjelenések mindenkit lázba hoznak. Én sem állok másként, és azt kell mondjam, ebben a szekcióban nem csalódtam. Az új Glines könyv  remek volt, Linda Kage és Shay Savage pedig még mindig megállja a helyét. De akkor egy kicsit bővebben, egy rövid összefoglalóban kifejtem a véleményemet, hátha kedvet kaptok ezen könyvek olvasásához.



Linda Kage: Worth It (Forbidden Men #6)



Fülszöveg: 

Egyszer szerelmes voltam.
Minden csodálatos volt.
A szerelmünk mindent legyőzött volna.
De végül nem így történt.
Elszakítottak életem szerelmétől, hogy aztán a pokolban folytassam tovább, nélküle.
Ez összezúzott, darabokra tört, teljesen lerombolt.
Legalábbis, azt hittem.
Évekkel később a történelem ismétli önmagát, hisz visszatért az életembe, és ugyanannyira vonz, mint egykor. De most már idősebb és bölcsebb vagyok, és tudom, hogy jobban teszi, ha távol tartja magát egy hozzám hasonló börtöntölteléktől.
Teljesen kizárom. Nem bántom. Távol tartom magamtól.
De néha megéri mindent feláldozni egy mosolyért, és emellett, nem is biztos, hogy ellen tudok neki állni.
Ez a történet arról szól, hogyan változtatta meg az életemet Felicity Bainbridge, egészen attól a nyári naptól kezdve, mikor ki kellett cserélnem egy pelenkát...

*

Végre, végre, újabb Kage könyv. Az köztudott, hogy Linda történetei jelentik a világot számomra ebben a kategóriában. És igen, most sem ért csalódás, mert ez a rész is leírhatatlanul megkapó volt.

Már a borító is meseszép, de ami alatta van, az az igazi érték. Szerintem minden második fejezetnél elpityeredtem. Igen, én vagyok lassan a könnyek királynője...

A történet remekül van felépítve, egy kis múlt, egy kis jelen, egy kis Knox, egy kis Felicity, mindez gyönyörűen kivitelezve.
A szálak pedig olyan remekül vannak összefonva, hogy csak vigyorgok magamban.
Nagyon örültem, hogy a régiek is nagy szerepet kaptak a történetben, mert már olyan régen "találkoztam" velük.

A vége egy hatalmas kérdést hagy nyitva, de vigyázz, hozzám hasonlóan remegni fogsz a folytatásért!


Abbi Glines: Until Friday Night (The Field Party #1)



Fülszöveg:

Aki ismeri, tudja, milyen típusú srác West Ashby: szemtelen, népszerű, jóképű futballsztár, aki bajnoki címig repítette a Lawton Gimi csapatát. De míg West kívülről a kampusz királya, belülről édesapja és a rák miatti gyász emészti.
Két évvel ezelőtt Maggie Carleton élete darabokra hullott, mikor apja megölte édesanyját. Miután elmondta a rendőröknek, mi történt, elhallgatott. Még a Lawtonba való költözés sem bírja felszólalásra. Továbbra is hallgat, elzárva fájdalmát és törött szívét a külvilág elől.
Mikor West fájdalma már elviselhetetlen, tudja, beszélnie kell valakivel - így egy meccs utáni este megnyílik annak a lánynak, akiről tudja, senkinek sem mondja el.
West azt várta, hogyha beszél valakinek édesapjáról, azt majd megnyugvást hoz, vagy legalábbis csillapítja a fájdalmat, de azzal nem is számolt, hogy a néma lány megszólal, és feltárja neki fájdalmát, ami még talán az övénél is mélyebb - vagy hogy olyan erős kapocs alakul ki köztük, hogy sosem akarja elengedni őt...

*

Oké, az Existence trilógia után ama téves kép élt bennem, hogy Abbi Glines nem az én íróm.
Ezt a könyvet sokan hasonlították a Vincent Boys-hoz, amit én imádtam, ergo, ennek is rögtön esélyt adtam. Megmondom őszintén, egyáltalán nem bántam meg. Mert minden amerikaisága ellenére nagyon szerethető kis történet kerekedett belőle.

Igen, a könyv sok sallangot vonultat fel: középiskola, foci, bulik, hatalmas szerelem. De Abbi aprócska csodát varázsolt ezekből. Imádtam, hogy nem volt benne világi drámázás, pedig nem egy könnyű téma köré épült a történet.

A szereplőket tekintve is remek volt. Maggie-t nagyot szerettem, édes lány. Westről ugyanezt már sajnos nem tudom elmondani, mert az igaz, hogy néha irtó cuki volt, de alapjáraton egy eléggé megfontolatlan figura, meg az elején elég nagy seggarc, de ő is egy érdekes karakter.

Mindezek után már nagyon várom a második részt, kíváncsi vagyok, az vajon képes lesz-e hozni az első szintjét.



Shay Savage: Released (Caged #3)



Fülszöveg:

A feledés annyira édes...
Nincs fájdalom. Nem üldöznek a múlt gondolatai. Nincs megbánás.
Mélyen bennem van egy rész, ami tudja, mennyire eltoltam. Most még nem látok kiutat. Tria elment, és annak az esélye, hogy megbocsát, közel áll a nullához. Az egyetlen esélyem az, ha tiszta maradok, és elmondok mindent a múltamról Trianak, de arra még csak gondolni se merek, hogy ilyen fájdalmas emlékeket tárjak fel.
Megnyomtam a gombot, és már azt se tudom, mi hogyan áll.

 *

Az első rész elolvasása után nem gondoltam volna, hogy ez a sorozat is a kedvencek között fog landolni. De a második résszel hatalmas fejlődésnek indult. Minden sorát élveztem a befejező kötetnek. Hogy miért?
Imádok Liam fejében lenni, pedig a végtelenségig elcseszett egy figura. Nagyon érdekes végigkövetni egy függő útját a gyógyulásig. És Liam emellé még végtelenül szerethető karakter is. Az is érdekes, hogy úgy tűnik, mintha egyedül ő lenne a főszereplő. Még talán Tria is csak az első számú mellékszereplő.
Annyira boldog voltam, mikor minden helyrerázódott, mert annyira szeretem Liam és Tria párosát.

Az írónő pedig részről részre hatalmasat fejlődött, annyira érezni, hogy igazán beleásta magát a témába és az is feltűnő, mennyire szereti a karaktereit is. Igen, ez egy igazán remek sorozattá nőtte ki magát.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése