2015. május 16., szombat

T. K. Leigh: Chasing The Dragon (Deception Duet #1)




Eredeti megjelenés éve: 2015.

Carpe Per Diem

338 oldal

ASIN: B00WQLAI7Q

Sorozat: Deception Duet




Fülszöveg: Mackenzie Delano az irányítás megszállottja. A főiskola első évében bekövetkezett tragédia óta életének minden pillanatát mozzanatról mozzanatra megtervezi, ezzel ellensúlyozva minden olyan érzését, amik miatt elveszettnek érzi magát. De azzal nem számolt, hogy egy titokzatos férfi keresztezi majd útját, akit aztán nem tud kiverni a fejéből.

Tyler Burnham életét egyetlen szabály vezérli: nem lesz szerelmes. Kizárólag a karrierjére koncentrál, ezáltal képes is ezt betartani... Egészen addig, míg egy ügy az ölébe nem pottyan, arra kényszerítve, hogy intim kapcsolatba kerüljön egy csípős nyelvű nővel, aki elvezethet az állam ellenségéhez.

Tyler beleszeret Mackenziebe, de vajon képes lesz-e félretenni érzéseit, hogy hozzájusson a szükséges információkhoz?  Vagy kockára teszi a megbízást és mindkettejük életét azzal, hogy a szívére hallgat?
"A fájdalomban ott a gyógymód."

Végem. Végem. Végem. Nem merem elhinni, hogy ez a könyv ennyire a rabjává tett. Mikor elkezdtem olvasni, egyáltalán nem kapott el a hangulata, már azon gondolkodtam, hogy jegelem egy kicsit. De az ösztöneim szerencsére átvették az irányítást, arra sarkallva, folytassam bátran. Mert ez a történet több, mint ami elsőre mutat magáról. A legnagyobb mélységig összetett, keserédes, veszélyes. Ami még nem zárja ki azt, hogy legyen benne kellő mennyiségű humor és egy tündérmesére hajazó, gyönyörű szerelem.
Egy kis vallomás: megint belenyúltam az olvasásba úgy, hogy ez lényegében az írónő Beautiful Mess sorozatának spin-off-ja, szóval arra tekintve hatalmas spoiler. De nem baj, az is tervben van. Na, de most térjünk vissza a dicséretek sorához. Leigh gördülékeny, remek stílusban ír, igaz, volt egy-két dolog, amit megkérdőjeleztem, de ezekre még kaphatok választ. Vagy ha nem, az se gond, mert egyáltalán nem vontak le az élményből. A krimi szál rettentően izgalmas, főleg a vége felé, de menthetetlen romantikus oldalam is tökéletesen ki lett elégítve. Egy mondattal összefoglalva: minden megvan benne, ami ahhoz kell, hogy egy ideig még magaddal hordozd, nem mellesleg pedig elepedj a folytatásért.

Maga a történet nagyon meglepett. Meg a kivitelezés is. Nagyon kevés író meri bevállalni, hogy akkor most rózsaszínfelhőzzünk egyet. Mert Mackenzie és Tyler kapcsolata abszolút...annak tűnik, ha kívülről szemléljük őket. De ezt sajna nem tehetjük meg, mert tudunk mindent. Tudjuk, hogy Mackenzie valójában Serafina, akinek apja az állam ellensége. Tudjuk, hogy Tyler azt a feladatot kapta, hogy szedje ki az apa hollétét a nőből. Csakhogy ez a párosítás az égben köttetett.

Az elején nem tudtam, hogy akkor most Ty érzései valódiak-e, de aztán szépen lassan bebizonyította, hogy azok. Teljes mértékben a szívembe lopta magát.
Mackenzie egy érdekes karakter. Végtelenül romantikus alkat, mégsem akar egy éjszakánál többe bonyolódni egy férfival. Aztán, ott van a félőrült volt pasija, Charlie, akit gyűlöl, de aztán vígan elkávézgat vele, miután az betört a lakásába. Egyébként pont ezek kapcsolatosak a kérdéseim is. Vajon akkor most mit miért is? Sebaj. A végén nagyon erősnek kellett lennie, ezt a végtelenségig tiszteltem benne.

Azt kell mondjam, ez egy olyan könyv, ami igazán megérdemelne nagyobb hírverést is. Rengeteg olyan tucat, egymásról koppintott nyavalya lát napvilágot, amik annak ellenére, hogy semmi eredeti nincs bennük, konkrétan a csapból is kifolynak már. És akkor ilyenek, meg kedvenc maffiás sztorijaim is csak egy bizonyos kört érnek el. Holott állítom, fényéveket vernek arra a sok maszlagra. Oké, nem kezdem megint a szokásos köröket, de nagyon fel tud bosszantani.

Tűkön ülve várom a folytatást.
P.S.: Reading Challenge 10.pontja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése