2015. május 1., péntek

Kristen Callihan: The Hook Up (Game On #1)





Eredeti megjelenés éve:2014.

Plain Jane Books

352 oldal

ASIN: B00NENSBAQ

Sorozat: Game On




Fülszöveg: A szabályok: nincs csók a szájra, nincs együtt éjszakázás, senki sem tudhat róluk, és mindenekfelett: nincs szerelem.

Anna Jones csak beakarja fejezni az egyetemet, aztán meglátja, mihez kezd az életével. Beleesni a sztárhátvéd Drew Baylor-be egyértelműen nincs a tervek között.
Drew magabiztos és elbűvölő, a rivaldafényben él. Bárcsak el tudná kerülni perzselő tekintetét és elterelni róla mocskos gondolatait.... Mennyivel könnyebb lenne.

Sajnálatos módon, a srác az összes szabályát átakarja hágni...

A foci bőven elég Drew számára. Ismeretséget, két nemzeti bajnokságot és egy Heisman-trófeát hozott neki. De amit igazán akar, az a szexi, ámde igencsak csípős Anna Jones. A lány metsző humora és az, hogy nem érdekli a hírneve, jobban beindítja, mint eddig bármi. Egy probléma azonban akad: Anna folyton lepattintja.

Ez addig megy így, míg végül életük legjobb szexéhez vezet, ami pedig valami nagyon jót ígér. Sajnos, Anna csak szexet akar. Most Drew-n a sor, hogy többre csábítsa: több szex, több kielégülés, több együtt töltött idő. Még jó, hogy Drew ismeri a győzelem ízét.

Szerelemben és fociban mindent szabad... Meccsre fel!

Annak ellenére, hogy néha akadtak hullámvölgyek, kimondottan tetszett a könyv. Nagyon nehéz már újat hozni ebbe a műfajba, de úgy érzem, az írónőnek sikerült újítania. Mert a cím nem fejezi ki teljes mértékben a tartalmat. Igen, először csak kamatyolásról van szó. De aztán minden mélyebbre fordul, és nem kicsi válságnak lehettünk szemtanúi. És ez nagyot lendített a történeten. Ezáltal pedig számomra egyértelműen a vég volt a fénypont. Egyébként az egész sztorinak volt logikája, ha nem is mindig volt elfogadható az, ahogy a szereplők viselkedtek. De ettől lesznek emberek, nem igaz?

A téma lényegében lerágott csontnak tekinthető. Ami igaz is, ha tényleg ezt az általános felállást vesszük alapul. Jelen esetben azonban főhősnőnk nem egy huszonéves szűz gyermeklány, hanem már sokat megélt, és sokat eltűrt nő, főhősünk pedig nem egy vérbeli jackass sztárfocista, inkább egy igaz lélek.

Kimondottan tetszett a történet felépítése. A közepe felé már azon gondolkodtam, hogy leteszem, mert untam. Untam Anna vonakodását, untam a lagymatag szituációkat, untam az állandó szexet. Aztán, mikor elkezdték kapizsgálni, milyen érzelmek bontakoznak ki bennük, határozottan belelendültem. És onnantól kezdve nem volt megállás!
Nagyon szeretem az olyan történeteket, ahol a szereplők saját magukkal vívnak nagy csatát. Ezt most a végére megkaptam. Nagyon élveztem Drew belső vívódását, és azt, ahogy Anna rájött, Drew a mindene, és kölcsönösen szükségük van egymásra.

És megint hatalmas karakterfejlődést kísérhetünk figyelemmel.
Annat nem szerettem az elején. Sőt! Egyenesen utáltam, mert nem bírom elviselni az ilyen elvakult nőszemélyeket. De szerencséjére megváltozott, igaz, ehhez azért nagyot kellett koppannia.
Drew-t azonban hihetetlenül imádtam. Egyszerűen gyönyörű lelke van, de emellé nem egy vagina - bocs. Még így is megmarad férfinak. Olyannak, akire minden lány vágyik.
Egy kis ízelítő:

"- Szerintem gyönyörű vagy - mondja lágyan.
- A szépség idővel megfakul - bököm ki.
- Akkor nem, ha belülről fakad."

Ezek után ne ájuljunk el??!! Lehetetlen.

Az írónőnek lehengerlő stílusa van, a helyzethez megfelelően alakítja mindig a karaktereit. És mindig logikusan jár el. Ez fontos dolog, hisz nem egyszer találkoztam már kesze-kusza semmiségekkel.

Nem lett hatalmas kedvencem, mégis azt kell mondjam: megérte elolvasni, hisze remek szereplőket és remek kapcsolatrendszert vonultatott fel a történet.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése