2015. május 18., hétfő

Jennifer L. Armentrout: Don't Look Back






Eredeti megjelenés éve: 2014.

Disney-Hyperion

384 oldal

ISBN: 9781423175124





Fülszöveg:   Samantha idegen a saját életében. Azt mondják, hogy mielőtt eltűnt népszerű, jómódú volt az igazi álompasival.

Most újra felbukkant, de nem emlékszik, mi történt vele. Ahogy összerakja élete darabkáit, hamarosan rájön, hogy nem akar a része lenni. A régi Sam új szintre emelte a "gonosz lányt", Cassie és ő pedig inkább legnagyobb ellenségek voltak. Sam úgy érzi, azzal, hogy elvesztette az emlékeit, megnyerte a lottót. Kap egy második esélyt arra, hogy jobb lány, testvér, barát legyen, és beleszeret Carson Ortiz-ba, a fiúba, aki még akkor is mellette állt, amikor a lány úgy bánt vele, mint a szeméttel.

De Cassie még mindig nem került elő, és ami azon az éjszakán történt, nemcsak Sam agyának mélyén lappang - valaki tudja, valaki azt akarja, hogy Sam hallgasson. Sam csak az igazat szeretné tudni, és talán, ha visszatud emlékezni arra a végzetes éjszakára, tovább tud lépni. De mi van akkor, ha a felejtés az, ami életben tartja?

Most tettem le a könyvet. Az itt állított dolgok azon tény fényében lesznek meglepőek, hogy mind a Lux, mind a Dark Elements sorozat a nagy kedvenceim közé tartozik. De én úgy találom, hogy ez Jen egyik legjobb története. Nem csak a maga műfajában, hanem mindenhogy. Mind stílusában, mind felépítésében, mind mondanivalójában. Ezáltal újabb kedvencet avattam.
Nem éppen felemelő, mégis van benne egyfajta báj, amivel már az első pillanatoktól kezdve elvarázsol, és nem tudsz mit tenni, te is Sam segítségére indulsz a múlt felfedezésében.

Engem teljesen magával ragadott, nehezen szabadulok meg tőle, az biztos. Különleges is volt, de lehet, csak számomra, mert amnéziás témában talán csak Tucker Burying Water-jét olvastam. (A Never Never annak számít?!) Kimondottan tetszett, hogy a legkisebb mértékben sem éreztem hasonlóságot. Oké, ez Tucker érdeme, mert az ő könyve később jött ki, de akkor is.

Két dolgot szerettem igazán a történetben, és ez két személy: Sam és Carson.
Azt tudjuk, hogy Sam elvesztette az emlékezetét, halvány lila gőze sincs róla, milyen egy bestia volt a "baleset" előtt. És ahogy fokozatosan szembesül vipera mivoltával, képes elundorodni saját magától, belátni, hogy annak előtte mennyivel rosszabb ember volt, mint valójában lehetne. Így, új énjével hajlandó változtatni.
Carson pedig ott van neki. Igen, ramatyul bánt vele a lány régebben. De ő ennek ellenére is szerette, mellette áll most a bajban, minden rosszban. Igazi támasz az elveszett lány számára.
Nagy kedvencem volt még amúgy Scott, Sam ikertestvére. Annyira látszott rajta, hogy mennyire örül testvére új énjének. Édes volt.

Ami a történetet illeti, nem győzöm hangsúlyozni, mennyire remekül van felépítve. Apró jelek összessége az egész, és te magad is Sammel együtt jössz rá a miértekre. Olyan, mintha egy és ugyanazon személy lennétek. Hisz, ha úgy vesszük, ő is csak most ismeri meg saját magát. Ez egy igazi kaland lesz mindkettőtöknek. A végén pedig vele együtt szörnyedsz el.

Imádtam. Örülnék, ha Jen több ilyen típusú könyvet írva, ezzel bebizonyítva, hogy nemcsak a paranormális vonalban tud ütőset alkotni.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése