2015. április 18., szombat

Simone Elkeles: Perfect Chemistry (Perfect Chemistry #1)




Eredeti megjelenés éve: 2008.

Walker Childrens

359 oldal

ISBN: 9780802798237

Sorozat: Perfect Chemistry




Fülszöveg:  Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeinek lakói között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek.

A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel.

Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

Magyarul a Könyvmolyképző kiadónál jelent meg, Tökéletes kémia címmel.


Ez valami eszméletlenül lenyűgöző volt a maga nemében. Mondom ezt úgy, hogy irtózatosan nehezen haraptam rá. Már komolyan a fülemen folynak ki a tinirománcok - akkor mi a fenéért olvasom őket? -, de Elkeles asszonyság feltudott mutatni valami mást. Nem azt mondom, hogy nincs meg benne a szokásos szenvelgés, de mégsem volt sablonos. Így néz ki egy vérbeli YA könyv. Ez nagy szó, ha figyelembe vesszük, milyen telített ebből a szempontból a piac.
De ha ennyire tetszett, miért halogattam eddig? Ne is kérdezzétek, még én magam sem tudom a választ...

A könyv lenyűgözően megkapó volt. Ugye adott a gazdag csaj, meg a csóró bevándorló Mexicana fiú. Hiába tudod már az elején, hogy ezek ketten úgyis együtt végzik, az elejétől a végégig évezni fogod kettejük szövevényes sztoriját. A történet sosem laposodott el - oké, sznob picsáék tirádáját hanyagoltam volna -, mindig volt valami, amin kattogott az agyam. Persze, nem egy thriller szintű dolgot kell elképzelni. Hanem olyan énfélét, olyan nekem valót.

Megvallom őszintén, gyűlölöm a sznobságot a könyvekben. Az írók csak azt érik el vele, hogy jó keményen megutáljam a karaktereket. És az elején így voltam Brittany-vel. Mert én is beleestem abba a hibába, hogy nem akartam a külcsínen tovább látni. A csaj egy érték. Sajnos, míg Alex komolyabban nem jön a képbe, még ő maga is bedől a saját maga által kialakított álcának. A végtelenségig szimpatikus volt, ahogy kiállt a beteg nővéréért, és az, hogy végül csak szembe mert szállni a szüleinek nevezett gyíkokkal. És érdekes, hogy nem nyafogott napestig. Respect!
Ja, ezt a Colin kölyköt addig rúgnám, míg mozog...undorító.

Alexet nagyon-nagyon megszerettem. Nagyon nehéz élete volt szerencsétlen srácnak. Ez a Latin Vér banda pedig egyenesen borzasztó. És a legnagyobb gáz az egészben, hogy ilyen létezik is. De visszatérve főhősünkre: ő az ideális férfi főszereplő egy ilyen típusú regényben. Tudja, mit miért tesz, és bármi kiáll azért, hogy megvédje azokat, akiket szeret. Márpedig, Alexben rengeteg szeretet lakozik. Csak mélyen magába zárja őket.

A vége pedig...ajj, már csak emiatt érdemes volt elolvasni. Nem sziruposan csöppenős, csak szimplán szívmegolvasztóan édes volt a lezárás. Jah, ez a Mrs. Peterson...Imádom ezt a nőszemélyt!

Reading Challenge 36. pontja.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése