2015. április 14., kedd

Én vagyok én, te vagy te - avagy egy alávaló gyorsolvasó kiszakadása

A bejegyzés abszolút nem felvágásból készült, mivel az esetem nem egyedi, bármennyire is elítélik egyesek ezt a fajta olvasói csoportot. Úgy éreztem, ki kell állnom magamért.

Sokaknak feltűnt már, hogy nagyon is gyorsan haladok egy-egy könyvvel, de őket imádom, éppen ezért remélem, a következőket nem fogják magukra venni. Mert egyáltalán nem nekik szántam. Inkább csak megpróbálom az én oldalamat is érvényesíteni, ha már előttem oly' sok mindenki állást foglalt már. Én már csak azért is az ellentábort fogom erősíteni.

A napokban nem egy helyen olvastam - elsősorban burkoltan -, hogyha a kedves olvasó gyorsolvasó, akkor konkrétan retardált, merthogy az olvasás az szórakozás, kikapcsolódás. Azóta csak forr bennem az indulat, mert abszolút jogtalan "támadásnak" érzem. Igen, magamra veszem, mert e mellett sajnos már NEM, és NEM és NEM tudok elmenni.
Ha az, hogy gyorsan olvasok, Esőemberré tesz, ámen, gyertek, meghívlak titeket egy körre, hogy megünnepeljük, ti milyen tökéletesek vagytok! És elnézést, hogy szabadidőmben nem a kereskedelmi csatornák zseniálisnál zseniálisabb, igényesnél igényesebb reality műsorait bújom. Én bedugom egy könyvbe az orrom, aztán teljesen kikapcsolok, nem nagyon érdekel semmi. Mert nekem ilyen a kikapcsolódás.
Igen, dolgozik a nép. Hát, képzeljétek, én meg két nyelven tanulok nyolcfelé, és számomra nincs is szebb, mint egy végigtanult nap után eltűnni egy olyan világban, ami olyan messze áll a valóságtól, amennyire csak lehet. De abszolút érthető, ha valaki dolgozik, és mikor egy végigserénykedett nap után hazaesik, nem az lesz az első dolga, hogy akkor ő most kiolvassa az Outlander első negyven fejezetét. Akik így vannak, azok általában meg sem szólják a gyorsolvasókat, mert szikrányi féltékenység sincs bennük. A "leretardálás" azonban más tészta. Aki ezt állítja... na, ott már felfedezek nem kis mennyiségű irigységet. Pedig egyáltalán nincs értelme. Elnézést, remélem nem baj, hogy némely ember agya egy kicsit gyorsabban felfogja az információkat,ezáltal biztosítva egy másfajta tempót... Megint csak nem a nagyképűség szól belőlem, csak egyszerűen fáj, hogy mindenfajta háttértudás nélkül vagdalkozunk.

Ezzel a kis szösszenettel nem célom ellenségeket szerezni, Minek még több, ha itt vagyok én saját magamnak. Aki lemegy kutyába, az bolhás lesz. Én most vállalom a kockázatot.

Nem. A gyorsolvasó nem mennyiségre olvas. Már maga a felvetés is nevetséges. Aki mennyiségre olvas, az nem is igazi olvasó. Szóval, ambivalencia felvillan, szavazás lezárva, a megjegyzés értelmezhetetlen az olvasatom szerint.

Mint frissen avanzsált - inkább újratöltött - könyves blogger, soha a büdös életben nem esnék abba a hibába, hogy csak azért daráljak be naponta két könyvet, hogy minden napra jusson bejegyzés.
De mea culpa, ezeket nem fogom egy hétig húzni:
                                
Az egész sorozat oldalszáma nem ad ki egy normális hosszúságú regényt. Az más kérdés, hogy minőségben magasan rá is ver néhányra többire, de ez most nem az a hely...

Aki olvassa a bejegyzéseimet, az tudja, hogy mennyire tudok élvezni - ritkábban gyűlölni - egy-egy történetet. És oldalról oldalra vissza tudnám mondani, mi mikor és miért történt. Ugyanolyan intenzitással élem át az egyes történeteket, mintha csak egy hétig tartana ki egy könyv.

Persze, nekem is van olyan, hogy levegőt venni sincs időm, de akkor inkább a kezembe se veszek könyvet. Mert tudom, akkor nincs megállás.
Nem fogok csak azért egy könyvön kotlani, hogy másban ne keltsek ellenérzést. Sok minden vagyok, de képmutató az nem.

És innentől kezdve ez a téma teljes mértékben le fog peregni rólam. De van, amit ha nem adsz ki, fájni fog. Én most megszabadultam ettől a tüskétől.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése