2015. április 21., kedd

Abbi Glines: Existence (Existence #1)




Eredeti megjelenés éve: 2004.

Wild Child

161 oldal

ISBN: 9781617980213

Sorozat: Existence





Fülszöveg: Mi történik, ha az ember nyomában van a Halál? Persze, hogy beleszeret.

Pagan Moore nem csapja be a Halált, hanem beleszeret.

A tizenhét éves Pagan egész életében szellemeket látott. Tudja, hogy azok az idegenek, akik a falon át közlekednek, mások számára láthatatlanok. Ezért úgy éli a mindennapjait, hogy nem vesz tudomást a bolyongó lelkekről. Ha nem adja a tudtukra, hogy látja őket, akkor eltűnnek. Ez csak addig működik míg ki nem száll az autójából a tanév első napján, és meg nem pillant egy hihetetlenül szexis fickót a piknikes asztalnál álldogálni, aki őt bámulja szórakozott vigyorral az arcán. Az egyetlen probléma csupán az, hogy tudja: a srác halott. Nemcsak, hogy nem akar eltűnni, amikor úgy tesz, mintha nem látná, de olyan dolgot csinál, amit a többiek sohasem. Megszólítja. Pagant teljesen elbűvöli a szellem. Amit még nem tud, hogy elérkezett az idő, hogy meghaljon, és az az átkozottul helyes szellem, akibe beleszeretett, az nem csupán egy szellem.

Ő a Halál és készül megszegni a törvényt miatta.


Magyarul a Könyvfesztiválra jelenik meg, A végzetem címmel.


Ez mi a lópikula akart lenni? De most komolyan. Látom magam előtt a regény születésének előzményeit: Egy szép reggel Abbi - miután "pompás" álmot látott- kikóricált az ágyból, gondolt egyet, papírra vetette ezt a valamit, gondolván, hátha eladható lesz. Megsúgom, a fülszöveg alapján és is füttyentettem egyet, jelezvén megelőlegezett bizalmamat.




Ebben a könyvben semmit sem tudtam komolyan venni! Állítom, nem egyszer rötyögtem fel, és nem azért, mert ez aztán olyan irtózatosan humoros lett volna. Messze sem az. Egyszerűen, minden kétséget kizáróan irracionálisan logikátlan. Oké, paranormális regény, eleve benne van, hogy nem mindennapi. De mindennek van határa.
Fő kérdésem: csak én maradtam le valamiről, vagy tényleg nincs leírva, mi a szentséges kaktuszvízért lát ez a liba lelkeket??!! Ha van valami, nyugodtan ki lehet javítani, mea culpa.
Igen, megint én vagyok a negatív visszhang. Ez viszont most elhanyagolhatatlan. Mármint az, hogy véleményt nyilvánítsak erről a...valamiről. És ezt nem tudom becsomagolni selyempapírba. Bahh.
"Mi történik, ha találkozol a Halállal? Naná, hogy beleszeretsz!" Pontosan ez az első gondolatom nekem is... Annak az embernek, aki világéletében magasról tett arra, ami kiszámítható, ami első intuíció. De vannak dolgok, amiket már én sem bírok letolni a torkomon, és találkozom olyan történetekkel is, amik jobbak akkor, ha nincsenek megírva.

Ott van "főhősnőnk", Piglet, ízé, Pagan, aki még egy szamarat is megszégyenít, olyan menthetetlenül OSTOBA. Emellé még szégyentelenül önző és logikátlan is. Én már a falat kaparásztam kínomban, annyira szerettem volna megrázni, hogy ne a "de" szóval folytassa a mondatait. Az i-re a pont, hogy totál döntésképtelen. Említettem már, hogy önző? Ja, és lassú felfogású. Oké, mi a fülszövegből már elve tudjuk, mi Dank "mestersége". De ennek a kis cuncikának még akkor sem esik le, amikor látja munka közben...
Mellé teszünk egy szokásosan kiállhatatlan legjobb barátnőt, aki folyton csak gágog és nyálat csorgat, és meg is kapjuk a tuti agyhalált.

Leif-et egyszerűen nem tudom hova tenni. Olyan szinten elegem volt belőle, hogy az már szabályosan fájt. Most komolyan, ilyen egy sztárfocista? Uncsiii, nem érdekel, ami a végén kiderült. Oké, azért egy icipicit mégis...

De a történet abszolút pozitív pontja a Halál. Igen, Dank, a Halál. Valamiért eszeveszettül imádtam. Amolyan csendes csábító. Oda se figyelsz, és máris a kisujja köré csavart. A végtelenségig titokzatos, sosem tudod meg, mi a célja.

A másik pozitívum Gee személye. Én nagyon csíptem, sokat azonban nem tudtunk meg róla. Mert miért is...?

És ha még egyszer összefutok a kuncog szóval, akkor tuti addig rúgom a könyvet, míg én is kuncogni nem kezdek.

Összességében viszont azt szűrtem le, hogy ez egy nem rossz sztori, és egészen biztosan csak én vagyok kicsit beszűkült látókörű, ha rossznak gondolom, habár egyértelműen csak akkor nevezném jónak, amikor a szibériai időjárást... Viszont, tök okés kikapcsolódás volt. De ennyi, se több, se kevesebb.
A sztoriban rengeteg minden bent ragadt, így -  és mivel mazochista vagyok -, bevállalom a
maradékot is. Majd.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése