2015. március 28., szombat

Samantha Young: Down London Road (On Dublin Street #2)





Eredeti megjelenés éve: 2013.

NAL


373 oldal

ISBN: 9780451419712

Sorozat: On Dublin Street




Fülszöveg: Johanna Walker is used to taking charge. But she’s about to meet someone who will make her lose control...

It has always been up to Johanna to care for her family, particularly her younger brother, Cole. With an absent father and a useless mother, she’s been making decisions based on what’s best for Cole for as long as she can remember. She even determines what men to date by how much they can provide for her brother and her, not on whatever sparks may—or may not—fly.

But with Cameron MacCabe, the attraction is undeniable. The sexy new bartender at work gives her butterflies every time she looks at him. And for once, Jo is tempted to put her needs first. Cam is just as obsessed with getting to know Jo, but her walls are too solid to let him get close enough to even try.

Then Cam moves into the flat below Jo’s, and their blistering connection becomes impossible to ignore. Especially since Cam is determined to uncover all of Jo’s secrets... even if it means taking apart her defenses piece by piece.

Magyarul London Road címmel jelent meg a Könyvmolyképzőnél.

Samantha nemcsak megkísérelte a lehetetlent, hanem véghez is vitte azt: felülmúlta a Dublin Street-et. Ha azt gondoltad, hogy az a könyv remek, akkor ez egyszerűen zseniális!
A Down London Road tanít is. Megmutatja, hogyan bízzunk a képességeinkben, és felhívja arra a figyelmet, hogy sosem szabad lebecsülnünk magunkat, mert hajlamosak vagyunk a legrosszabbat feltételezni saját magunkról (is).

Jo mindent megtesz azért, hogy öccse, Cole viszonylag normális körülmények között nevelkedjen. Ez igazán nehéz egy alkoholista anyával. A lány éppen ezért tizenhat évesen abbahagyta az iskolát, dolgozni kezdett, és idősebb, jómódú hapikkal randizott. Ezzel egyáltalán nem tudtam egyetérteni, épp ezért nem is kedveltem az elején Jo-t. Mert igen, megértem, hogy megtesz bármit, hogy az öccse semmiben se szenvedjen hiányt - tudom, nekem is van fiatalabb testvérem -, de egy nőnek sosem szabad ennyire lealacsonyítania magát. Jo is a legrosszabbat feltételezi a képességéiről, konkrétan teljes mértékben alulbecsüli a saját értékeit. Ez abszolút, teljes mértékben helytelen. Épp egy lottómilliomossal jár együtt, mikor a pasi volt barátnőjének kiállításán megismerkedik a csaj pasijával, Cameron-nal - továbbiakban Cam-, akinek természetesen az az első benyomása, ami szinte mindegyik olvasónak, és ezt meg is mondja Jo-nak. A lányban ezzel elindul egy folyamat, és szépen lassan ráébred az értékeire. Ehhez persze kell Cam is, aki egy ideig abban a bárban fog dolgozni, mint Jo és Joss. Itt egyébként megemlíteném, hogy nagyon jó volt olvasni az első rész szereplőiről is, színt vittek az egyébként is remek sztoriba.
Mikor aztán Cam beköltözik ugyanabba a házba, ahol Jo lakik, a lány számára nincs menekvés. Egy ideig egyébként furcsa volt - de érdekes módon, nem annyira zavaró-, hogy a sztori majdnem feléig főhőseink mással vannak együtt. Ez egy érdekes húzás volt, de még egyszer hangsúlyozom, ezt nem találtam nagyon frusztrálónak.
Eszméletlenül tetszett a folyamat, amivel Cam ráébresztette Jo-t arra, hogy több, mint egy üres váz. Igenis, vannak olyan értékei, amik túlmutatnak a külsején. Az is nagyon tetszett, ahogy Jo szinte a legelején nyílt volt Cam-mel. Mintha érezte volna, hogy a srác nem olyan, aki elárulná. Azért a Blair-es részeknél kicsit tépkedtem a hajam - javítom: tépkedtem volna a bige haját, mert mindenképpen be kellett zavarnia..
Aztán, mikor megjelent Jo apja, szinte végig izgultam az egész kavalkádot. És megmondom őszintén, hogy én anyukát se hagytam volna annyiban. Érdekes, hogy két ilyen mondhatni nyomorúságos ember - mert ezek nem szülők - képesek voltak összehozni két ilyen klassz gyereket. Mert én Cole-t is nagyon bírtam. Amikor Mick  és Olivia is megjelentek, rögtön a szívembe zártam őket is. Ha jól sejtem, Olivia-é a Jamaica Lane sztori... 

Főhőseink egytől-egyig szerethetőek.
Jo-t én is elítéltem az elején, de végig fenntartottam a változtatás jogát. Mert ahogy alakult a történet, úgy alakult át a lány is. Míg a sztori első felében nem tudtam azonosulni a felfogásával - ami a pasikat illeti-, a második felében már nagyon a szívemhez nőtt Jo.
Cam pedig az egyik legnagyobb kedvencem. Most őszintén, miért kell azt kifogásolni, hogy bunkó volt az elején? Szerintem, ha valaki ilyet lát, akarva-akaratlanul is ezt a következtetést szűri le. Álszentek azért ne legyünk. De olyan szép dolgokat tesz és mond, hogy bármit meglehet neki bocsátani. A végén, az a lánykérés... teljesen elolvadtam.

Szeretem az olyan történeteket, amik kikapcsolnak, de mégis levonható belőlük némi tanulság. És jelen esetben egy ilyen könyvvel van dolgunk. Én szerettem, remélem, Ti is szeretni fogjátok.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése