2015. március 19., csütörtök

Loretta Chase: Last Night's Scandal (Carsington Brothers #5)




Eredeti megjelenés éve: 2010.

Avon

361 oldal

ISBN: 9780061632679

Sorozat: Carsington fivérek




Fülszöveg:  After surviving the perils of Egypt, Peregrine Dalmay, Earl of Lisle, is back in London, facing the most dire threat of all: his irrational family . . . and Miss Olivia Wingate-Carsington. A descendant of notorious—but very aristocratic—swindlers, the delectable redhead has the ability to completely unhinge him and a long history of dragging him into her scandalous schemes.

Olivia may be Society's darling, but she's aware a respectable future looms menacingly. And so when Lisle is forced to go on a family mission, she sees this as the perfect chance for one last adventure—even if it is with the one man in the world she can't wrap around her finger. But really, she only wants to help . . .

Which is why Lisle and Olivia find themselves in a gloomy Scottish castle inhabited by spiteful ghosts and craven murderers . . . and a shocking secret: the greatest peril of all may be burning within their own stubborn hearts.


Várható magyar megjelenés: 2015. március vége, Egy utolsó botrány címmel.


Először is egy kis információ az írónővel való kapcsolatomról: én azok közé tartozok, akik imádják, a történelmi romantika kiemelkedő alakjának tartják az albán származású Chase-t. Minden története más-más, sosem megy egy kaptafára, ami akárhogy is nézzük, manapság igencsak egy üde színfoltot jelent.
Ez a sztori azonban valahogy egyáltalán nem fogott meg. A maga módján természetesen jó volt, de hiányzott belőle a spiritusz. Pedig főhőseinket már a Lord Perfectből/ Egy tökéletes lordból ismerhetjük. De lehet, hogy éppen ez volt a probléma. Talán jobb lett volna megtartani őket gyerekként. Egyébként voltak benne kimondottan élvezhető, vicces jelenetek is, csak egyszerűen néha belealudtam a sztoriba.

A történet nagyjából a semmiről szól. A fülszöveg rengeteg kalandot ígért, erre csak egy piciny izgalom jutott.
Peregrine - továbbiakban csak és kizárólag Lisle- huszonnégy éves korában, tíz éves egyiptomi kalandozás után hazatér - reményei szerint csak egy kis időre- Angliába. És megint találkozik régi barátjával és szövetségesével, Oliviával, aki ugyebár a nagybátyja mostohalánya. Mivel a fiú szülei a drámakirályok, és előadják a nagy műsort, hogyha Lisle nem teszi rendbe skóciai birtokukat, minden pénzt megvonnak tőle - ezzel ugyebár elvéve a lehetőséget, hogy visszautazhasson Egyiptomba.
Olivia - a kalandot kiszagolva - felveti az ötletet, hogy akkor menjenek el mindketten. A dédnagymama két barátnőjét - amennyien a továbbiakban is előbukkannának, Hárpiák - viszik magukkal gardedámnak. Mellékesen megjegyezném, hogy mindkét öreglány iszákos, mint a legrosszabb dokkmunkás, valamint még így hetven és a halál között is legalább annyira botrányosak, mint mondjuk maga Olivia. Az birtok felé vezető úton szembekerülnek néhány műbalhéval is. Maga az út meg az előzmények kitették a sztori ötven százalékát. Egy szóval jellemezve: dögunalom.
Lisle Oliviát hátrahagyva érkezik meg a birtokra, ahol állítólag szellemek járnak, és ahol nem kicsit vannak elhanyagolva a bérlők. Újabb plusz pont Dalmay papának! <-- ez volt az irónia helye.Továbbá, még az is lehet, hogy kincs van elrejtve a kastélyban. Erre már Miss Wingate-Carsington is megérkezik. És én kb. innentől kezdtem el úgymond élvezni a sztorit. Mert eddig főhőseink is csak kerülgették egymást, semmi izgalom nem történt - az izgalom szó azért a továbbiakban is erős lesz -, de már jóval több esemény pereg oldalról oldalra. Míg a kincs után kutattak, kimondottan érdekfeszítő is volt. Meg szerintem irtó édes módon talált a két szív egymásra.

Lisle egy abszolút racionális, képzelőerővel nemrendelkező kalandor,illetve inkább tudós. De a legszerethetőbb fajtából való főhős. Néha kicsit nehéz felfogású, mégis őszinte, nyílt egyéniség.
Olivia esetében néha megakadtam. Mert egyébként nagyon bírom az ilyen karakán, nemcsakhímezgetős típusú "úrihölgyeket". Viszont néha rettenetesen sok volt belőle. Legfőképpen az elején. Olyan volt, mint tíz évvel ezelőtt, tizenkét éves korában. A végére azonban mintha kicsit lenyugodott volna, még talán azt is megkockáztatom, hogy bizonyos értelemben fel is nőtt.

Azért a történet során fel-feltűnt az a bizonyos Chase humor is. Sok mókás jelent volt benne, és itt elsősorban a két fiatal szócsatáira gondolok. Azok már gyerekkorukban is ütősek voltak, de felnőtt korukra értek meg igazán.

A végső véleményem cseppet homályos, de az írónőre való tekintettel egy kicsit feljebb húztak az értékelést. Abban azonban nem vagyok biztos, hogy maga a történet ér-e ennyit.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése