2015. március 7., szombat

Jennifer L. Armentrout: Half-Blood (Covenant #1)




Eredeti megjelenés éve: 2011.

Spencer Hill Press

281 oldal

ISBN: 9780983157205

Sorozat: Covenant




Fülszöveg: The Hematoi descend from the unions of gods and mortals, and the children of two Hematoi pure bloods have godlike powers. Children of Hematoi and mortals--well, not so much. Half-bloods only have two options: become trained Sentinels who hunt and kill daimons or become servants in the homes of the pures. Seventeen-year-old Alexandria would rather risk her life fighting than waste it scrubbing toilets, but she may end up slumming it anyway. There are several rules that students at the Covenant must follow. Alex has problems with them all, but especially rule #1:Relationships between pures and halfs are forbidden. Unfortunately, she's crushing hard on the totally hot pure-blood Aiden. But falling for Aiden isn't her biggest problem--staying alive long enough to graduate the Covenant and become a Sentinel is. If she fails in her duty, she faces a future worse than death or slavery: being turned into a daimon, and being hunted by Aiden. And that would kind of suck.


Először is leszögezném: imádom Jen-t. Eddig két sorozatát, a Lux-t meg a Gamble Brothers-t olvastam el. Habár két különböző műfaj, mindkettőt imádtam, mert ez a nő egy igazi zseni.
A Half-Blood olvasása közben azonban valami megtört bennem. Valami nagyon hiányzott. Az alapötlet jó, de valahogy a kivitelezéssel akadt némi - helyenként igencsak sok - probléma. Valahogy ez nem JLA stílus. Szerintem.

Mint említettem már, az elgondolás egyedi, különleges. Sokszor olvastam, hogy Vámpírakadémia feelingje van, erről azonban nem tudok nyilatkozni, hisz eddig az a sorozat valahogy nem vonzott, bele sem kezdtem. De ha ezt nézzük, akkor mindegyik könyv lehet egy másik koppintása, nem? Ez a Szürke akárhány árnyalata és a többi erotikus szirup esetén is sokszor előbukkan. de mindegyik egy kaptafára megy, és mint tudjuk, mindennek van egy origója. Részemről mindig felesleges a hasonlítgatás. Téma lezárva.

Nagyon sokszor hőzöngtem emiatt a a tiszta vérű - félvér lenézés miatt. Tiszta despotikus elgondolás, annyi különbséggel, hogy itt a tiszta vérűek közül nem emelkedik ki egy egyén, hanem összefogásszerűen elnyomják a félvéreket, akiknek két választásuk van: vagy Sentinelek, harcosok lesznek, vagy szolgák a tiszta vérűek mellett.
A tizenhét éves Alexandria anyjával együtt három évvel ezelőtt elmenekült, a "halandó világban" éltek, egészen addig, míg egy csapat randa démon meg nem ölte Rachelle-t. Ekkor találnak rájuk a Sentinelek, Aiden-nel, a dögös tiszta vérűvel az élen. Alex-szet visszaviszik, kiderül, hogy a nagybátyja az új - hogy is mondjam...szellemi vezető?-, míg mostohaapja az új miniszter.
Aiden elvállalja, hogy felzárkóztatja a lányt a tréningbe, hisz Alex inkább Sentinel lenne, mintsem szolga.
Itt ezek a bulis részek nekem cseppet feleslegesek voltak, csak annyit mutattak be, hogy Alex milyen szinten képes magát bajba keverni.
És ekkor jött a fordulat,méghozzá kettő is: egy - a drága anyuka nem halt meg, hanem démon lett, kettő - felbukkan az Apollyon, Seth. És mint kiderült, még sose volt két Apollyon. Igen, eltaláltátok, a másik Alex. Gondolom, ez lesz a fő galiba a továbbiakban, hisz csak az első élhet.
A végére bepörögtek az események, Alex kénytelen volt megölni az anyját, kiderült, hogy a félvéreket is át lehet változtatni démonná, stb..

Alex az elején vicces, aztán ostobán irritáló volt. Hozott olyan döntéseket, amiket még egy tinédzser is szégyellne. Legjobb barátját, Caleb-et - akit nagyon bírtam- is jól bajba keverte.
Aiden-t kedveltem, tetszett, hogy nem az a tipikus badass Jen férfikarakter. Ő aztán igazán megpróbálta a lányt távol tartani a bajtól... Mondjuk, azt nem értem, mit láthat Alex-ben, de erre majd úgyis rájövök.
Seth egy ideig rettenetesen közömbös, sőt, helyenként idegesítő volt. De van benne lehetőség, szerintem beláthatatlan időn belül meg fogom kedvelni.
De ez a Lucien mit takargat vajon? Gyanús a mostohapapa...

Összességében tetszett, de nem mondanám, hogy megragad bennem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése