2015. február 2., hétfő

Karen Marie Moning: Rossz hold kelt fel (Tündérkrónikák #4.)


Eredeti mű: Karen Marie Moning: Dreamfever

Eredeti megjelenés éve: 2009


Cor Leonis, 2012

400 oldal

ISBN: 9789638957207

Fordította: Laskay Ildikó

Sorozat: Tündérkrónikák


Fülszöveg:
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

"Ki a fene maga?
Itt, a padlón, az utolsó pillanataimban, MacKayla Lane utolsó nagy mámorában, már látom, hogy erre a kérdésre az a válasz, hogy az vagyok, aki mindig is voltam.
Egy senki."

Elvesztette a nővérét, távol került a családjától, az otthonától, a régi, gondtalan életétől. Egy új, veszélyes helyen, két világ között üldözi testvére gyilkosát, ám őt még többen akarják kiiktatni.
MacKayla Lane azt hitte, készen áll, hogy szembenézzen a pokollal is, ám rá kell döbbennie, hogy sokkal rosszabb is van, mint a halál.
A Rossz hold kelt fel ott folytatódik, ahol a Hajnalra várva vége szakadt.
Amikor a világok közötti kapu kinyílt, a Dublinra szabaduló szörnyű hercegek Prí-yát csináltak Macből, aki így immár a szabad akaratától is megfosztatott.
Meztelenül fekszik egy templom kőpadlóján, kiszolgáltatva a lelket is porrá zúzó szexuális éhségtől, s immár nem az a kérdés, hogy a sidhe-látó véghez tudja-e vinni tervét – hogy megszerezi a Sinsar Dubh-t és megöli testvére gyilkosát –, hanem, hogy van-e még egyáltalán esély arra, hogy valaha újra önmaga legyen.

Van-e még remény ott, ahol minden elveszettnek látszik? Van-e kiút abból a borzalomból, amitől Mac egész végig tartott, s ami nővére életét is követelte?
Vajon a titokzatos Barrons és a MacKeltarok, vagy V'lane, az érzéki Seelie herceg segíthet-e még ezek után, vagy ők is elbuktak azon az éjszakán, amikor az Árnyak elözönlötték a világunkat?
Arra az éjszakára, melyre rossz hold kelt fel, virradhat-e még reményt és enyhülést hozó hajnal?
Mindig maradj a fényben!


Nem, ilyen nincs. Ilyen egyszerűen NINCS! Amikor már azt hittem, minden elképzelhetőt átéltem, jön Moning, és megforgatja a kést a szívemben.

Ez a rész minden eddigit felülmúlt. Nem, nem tudtam letenni. Igen, függő vagyok, de nagyon. Totális idegi leépülés. Más jelző nincsen rá.

Mac 4.0 nagyon nagy kedvencem. Egyszerűen akkora fordulat állt be Mac személyében, hogy nem tudom tovább nem kedvelni. Végig együtt éreztem vele, izgultam érte, helyenként mélységesen sajnáltam. A végén vele együtt sírtam...

Már az eleje olyan szinten taglózott le, hogy egy picit félre is kellett tennem, mert egyszerűen nem bírtam, ami Mac-kel történt. Ez volt az első szíven szúrás. És ezután, ahogy képes volt - Barrons segítségével - talpra állni...na,itt kezdtem el kötődni az egykori Szivárványlányhoz. Ezer százalékig érthető, hogy szerencsétlen sosem tudja, kiben bízhat. És igen, csak későn jön rá, hogy elveszti azt, akiben muszáj lenni feltétel nélkül megbíznia.

Barrons...Barrons....Barrons *sigh*

Most első ízben fogok nyilatkozni V'lane személyével kapcsolatban. Számomra a végtelenségig ellenszenves. Csak az a gond, hogy nem tudom megmondani, miért. Oké, alaptermészete, hogy szexuális vágyat kelt beszélgetőpartnerében, de számomra ez akkor is visszataszító. Bluh.

Na de mi a karamellás vödör volt ez a vég???!!! Ki mondta az íróknak, hogy ilyet szabad tenni szegény olvasókkal? Mondjátok, hogy nem.... Az nem lehet.... Ha igen, akkor rettenetesen mérges leszek, és - habár ez bűn - elégetem az ötödik kötetet.

Moning stílusa, világa megunhatatlan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése