2015. február 7., szombat

Gail Carriger: Soulless - Lélektelen (Napernyő Protektorátus #1./ The Parasol Protectorate #1.)


Eredeti mű: Gail Carriger: Soulless

Eredeti megjelenés éve: 2009 t

Könyvmolyképző, Szeged, 2012

374 oldal 

ISBN: 9789632455402 

Fordította: Miks-Rédai Viktória

Sorozat: The Parasol Protectorate



Fülszöveg: Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Alexia Tarabotti több okból sem élhet komolyabb társasági életet.
Elsősorban azért, mert nincs lelke.
Másodsorban azért, mert vénkisasszony, apja pedig talján, ráadásul már meg is halt. Harmadiknak feltétlenül meg kell említenünk a vámpírt, aki az illemszabályokat semmibe véve, bárdolatlan módon lerohanja őt.
De hogyan tovább? Alexia kilátásai nem túl rózsásak, mivel véletlenül megöli támadóját, majd rögtön színre lép a szörnyű Lord Maccon (a nagyhangú, lompos öltözetű, de jóvágású farkasember), hogy Viktória királynő nevében fényt derítsen a haláleset körülményeire.
Míg bizonyos vámpírok váratlanul felbukkannak, mások ugyanilyen váratlanul tűnnek el, és közben mindenki Alexiára mutogat. Vajon ki tudja nyomozni, mi zajlik London legfelsőbb köreiben? Hasznosnak bizonyul-e lélektelen mivolta, amely semlegesíti a természetfeletti erőket, vagy csak felbosszantja ezek gazdáit?
És a legfőbb kérdés: ki az igazi ellenség, és van-e nála melasztorta?


Ez valami irtózatosan fenomenális volt. Ajj, hát kinek jut eszébe egy ennyire elképzelhetetlen sztorit papírra vetni? Természetesen egy olyan nőnek, akti az istenháta mögött neveltek fel és örmény háremet tart. Imádom Carriger humorát!

Az igazat megvallva, eléggé döcögősen indult. Félre is tettem egy időre, addig mást olvastam. Aztán, újra belevetve magam, felkapott és nem eresztett. Ilyennel aztán nem futsz szembe minden nap.

Kivételesen kiemelném a borítót. Hát, bevallom: egy fél napig tapiztam, olyan szépséges. Azok a színek, ahw, imádom.

Alexiának nincs lelke. Mégis a legszerethetőbb karakterek közé sorolom. Valami eszméletlen, hogy semmin sem tudott meglepődni, fennakadni. Márpedig, itt egy kékharisnyáról van szó, a kutyafáját!
Lord Maccon szintén zseniális egy találmány. És... grr..skót!! Egyből nyert ügye volt nálam. 

Lord Akeldama a legnagyobb arc az egész történetben. Elég volt csak a nevét említeni, én röhögésben törtem ki.

Lyall professzort is imádtam. Ajj, hát találok én itt utálatos karaktereket?
Ja, igen. Miss Tarabotti családja. Én mindet szeneslapáttal vertem volna képen... Gyalázatosan viselkedtek, undok, önző, öntelt népség. Remélem, soha többé nem kell velük találkoznom.

A történet eszméletlen módon vegyíti a romantikát, humort és a misztikumot. 
Ez valami új, valami más. És ugye milyen jó eltérni a megszokottól?

Remélem, a többi rész is lesz ilyen színvonalas, mint amilyen a sorozatindító rész. Kíváncsian várom.




Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése