2015. február 1., vasárnap

Eloisa James: The Duke is Mine ( Fairy Tales #3. )




Eredeti megjelenés éve: 2011.

Avon

ISBN: 9780062021281

367 oldal

Sorozat: Fairy Tales






Fülszöveg: Tarquin, the powerful Duke of Sconce, knows perfectly well that the decorous and fashionably slender Georgiana Lytton will make him a proper duchess. So why can't he stop thinking about her twin sister, the curvy, headstrong, and altogether unconventional Olivia? Not only is Olivia betrothed to another man, but their improper, albeit intoxicating, flirtation makes her unsuitability all the more clear.
Determined to make a perfect match, he methodically cuts Olivia from his thoughts, allowing logic and duty to triumph over passion…Until, in his darkest hour, Quin begins to question whether perfection has anything to do with love.

To win Olivia's hand he would have to give up all the beliefs he holds most dear, and surrender heart, body and soul…

Unless it's already too late.


Don't miss a new version of The Princess & the Pea, asking an age-old question: What is a perfect princess?

Megmondom őszintén, ambivalens érzéseim vannak.

Az elejét nagyon utáltam, Igen, egyenesen utáltam. Szörnyen idegesítettek a Lytton szülők - hál'Isten, csak keveset szerepeltek -, az özvegy hercegné is irritált a begyöpösödött hozzáállásával, aztán Georgiana ezzel a "letesznek egy sarokba, én akkor ott is maradok" viselkedésével, de még helyenként Quin is azzal, hogy mindenáron a "tökéletes hercegnőt kereste magának". Persze, akinek szép domborulatai vannak, az csak gyönyörködésre jó, hercegnőnek nem.

A második felét viszont egyszerűen imádtam. Mintha mindenki száznyolcvan fokos fordulatot vett
volna, és észhez kapott volna. Egyszerűen magával sodort a történet.

Tarquin - Quin - nem lett kedvenc főhősöm. Mint említettem, az elején egyáltalán nem találtam lehengerlőnek. Totálisan belehabarodik Oliviaba, de nem jó neki, mint leendő hercegnő. Bezzeg megfektetni jó lenne, mi? Aztán megváltozott a hozzáállása, és ezzel meg is kedveltem. Nagyon is, teljesen szimpatikus lett azzal, hogy rögtön kimutatta az érzéseit Oliviaval kapcsolatban. És, hogy a múltat félretéve, mert  megint szeretni.

Vele szemben Olivia szabályosan üdítő volt. Nagyon szeretem az ilyen női karaktereket. Karakán, tojik- elnézést - a konvenciókra, nem érdekli, ki mit mond, ő csinálja, ami csak jól esik neki. Kedves és lojális, de kimondja, amit gondol.

A sztori maga ugyebár a Borsószem hercegkisasszony. Nagyon tetszett, hogy Eloisa elkapta a legédesebb, legfontosabb jeleneteket, és aköré épített mondhatni egy egészen új sztorit.

Szóval mondhatom, hogy teljes negatív előítéletből születhet abszolút pozitív is.

Aki nem hiszi, járjon utána.



*( Kép forrása: http://alicechan.deviantart.com/ )

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése